Cserni András szerzői felülete

  Nürnbergi útinapló Tizenkettedik rész: Eseménytelen (?) hazaút Az utolsó napra program nincs tervezve, a szállást tíz óráig el kell hagynunk, de jóval hamarabb elindulunk, tekintve, hogy a vonatunk fél tízkor érkezik Nürnbergbe. Ébredés, reggeli után tempósan, de figyelmesen összecsomagolunk. Jómagam a „szajrégyűjtést” se hagyom ki, a bekészített, el nem fogyasztott tasakos cukrokat, instant kávét, teát és ásványvizet Boti szemforgatásától kísérve elcsomagolom. Az általunk vett, megmaradt ételek elosztásában se kér nagy részt, egy fél uborkán kívül mindent nekem hagy (többek közt rengeteg vajat, egy bontott étolajat, némi sajtot és felvágottat), azt is csak azért teszi el, mert én nem szeretem, ezért semmi kedvem magammal cipelni. Mikor mindent összeszedünk, utoljára körbenézek, hogy biztos semmi se marad itt, majd cipőt húzunk, a kulcsot a szállásadó által kért széfbe tesszük, és elhagyjuk az apartman-komplexumot. Az állomásra simább utunk van, mint idefele jövet, nem esi...

Nürnbergi útinapló Tizenegyedik rész: Héraklésztől Luxemburgi Zsigmondig A múzeum legfelső emeletének termeiben, viszonylag kis helyen tekinthetők meg a huszadik századi műalkotások. Némi ellenérzéssel, előítélettel kapaszkodok fel a lépcsőkön, nem számítok arra, hogy különösebben mélyen megérintenek majd a (feltehetően) nehezen érthető, bizarr szobrok, képek, installációk. Részint igazolódik csak a gyanúm. A kiállított tárgyak többsége valóban nem az én világom (nehezen tudom értelmezni az amorf, szögletes fejszerűséget és a madártollakkal teleragasztott füzetet), de akadnak köztük kifejezetten szépek, elgondolkodtatók, ötletesek. Diszkréten utal a század sötét szakaszára a horogkeresztes malacpersely; érdekes a korabeli, mindennapi használati tárgyakból szedett válogatás (tányérok, poharak főleg, de írógép is akad); egy drótokból készített domborműszerűség kifejezetten gondolatébresztő. A festmények többsége is meglepően tetszetős. Naturalisztikusba hajlóan realisták, megidézik ...

  Nürnbergi útinapló Tizedik rész: Művészeti időutazás Az utolsó teljes napunkon se kell sietni reggel. Bár tudjuk, az ekkorra tervezett Germán Nemzeti Múzeum hatalmas, gyűjteménye pedig gazadag, csak tízkor nyit és alig negyedórára található tőlünk. Kényelmesen megreggelizünk (ezúttal rántottát készítek, hogy fogyjon a tojás, és Boti tanácsára nem olajon, hanem vajon sütöm; sokkal jobb így, valóban más ízt ad neki, ahogy útitársam állította), majd a Google Térkép útmutatását követve elsétálunk a múzeumhoz. Az épület modern, nem hasonlít a Szépművészeti Múzeum vagy a British Museum történelmes idéző, klasszicista szépségű csodájához. Gigantikus méretei azonban impozánsok. Sejtjük már, amikor „hatalmas” gyűjteményről olvastunk, az nem átlagos hatalmasságot takart. Ez a hely akkora, mint a londoni kétharmada. Még biztosabbak leszünk benne, hogy az egész napot itt töltjük, mikor vetünk egy pillantást a térképre. Három szinten terpeszkedik a kiállítás, mely Németország számtalan m...

  Nürnbergi útinapló Kilencedik rész: Bizarr szobrok lépten-nyomon Ugyanazon a macskakővel borított, folyóparti úton térünk vissza az Óvárosba, amelyen át a Hóhér Hídját közelítettük meg. Azt tervezzük, hogy kerülünk még egyet az ódon városrészben, megnézünk pár teret, utcát, majd kis kitérőt teszünk a bíróság épülete felé, hogy legalább kívülről lássuk a hírneves per helyszínét. Vannak természetesen vezetett túrák, a hely látogatható, ám nem tudtam eligazodni a weboldalukon, így ez most kimarad – talán legközelebb. Ahogy arra utaltam korábban, láttunk jónéhány bizarr szobrot. A stílusuk hasonló, mind megfeketedett fémből készültek, s természetfeletti, mitikus alakok a leggyakoribb témák, valamint állatok, emberek, halál. Azonban most tűnik fel csak igazán, mennyi is van belőlük, ugyanis szó szerint folyamatosan beléjük botlunk. Újra látjuk a csontvázas bárkát, közelebbről megszemléljük az egyik híd pillérjén pihenő ökröt, majd egy különös dans macabre -ot táncoló bronzpár t...

  Nürnbergi útinapló Nyolcadik rész: Dürer, kolbász, Hóhér Hídja Nürnberg leginkább a második világháború hozzá kötődő eseményeivel szerzett kétes hírnevet magának. Való igaz, a hitleri birodalom egyik legszennyesebb tette kötődik e városhoz, s a világégés végeztével itt mondtak ítéletet a főbűnösök felett. Van azonban egy másik, kevésbé ismert történelmi vonatkozása is. Az 1500-as években élt egy nürnbergi, aki vaskos betűkkel véste bele nevét a legnagyobb művészek közé. Az illető nem más, mint Albrecht Dürer. Talán nem mindenkinek ismerős e név, de nevezetes rinocéroszos metszetét, valamint nyúlportréját valószínűleg látta mindenki egyszer-egyszer. Én ennél többet is hallottam róla, tekintve édesanyám lelkesedését a festészet iránt. Sokat hallottam Dürerről az évek során, így nem volt kérdés, mikor megtudtam, Nürnberg szülötte, hogy felkeresem a hozzá kötődő helyeket. Ez a következő úticélunk óvárosi barangolásunk során. A mester szülőháza túlélte az évszázadok viharát, s ...

Nürnbergi útinapló Hetedik rész: A bájos óváros Lassan indul a reggel, de nem baj, ma egyáltalán nem vagyunk időhöz kötve. Ezen a napon a várost tervezzük bejárni, anélkül, hogy bárhová bemennénk. Nem kell a nyitvatartási rendet nézni vagy rohanni. Csak kellemes séta és a város ezernyi arca. Mivel van időnk, s már rég ettem bundás kenyeret, csinálok egy adagot – miután befejeztük A két tornyot . A megvett tojás alig fele, az olajnak negyede se fogy el rá, így már most eldöntöm, másnap rántottát sütök – nehogy pocsékba menjen. A kiadós étkezés után összeszedelődzködünk és nyakunkba vesszük Nürnberget. Unokatestvéremék javaslatára az Óváros felé vesszük az irányt, mely fél sarokra tőlünk kezdődik (vagy talán a szállásunk utcája is része; nem vagyok biztos benne). Kifordulunk az utcánkból (mely egy térbe torkollik, ahol hatalmas, gótikus stílusú templom áll), majd balra kanyarodunk. Rögtön nem várt látványosság fogad minket: egy élő szobor. A fickó varázslónak öltözött, s bronzsz...

  Nürnbergi útinapló Hatodik rész: A sötét múlt árnyéka A Zeppelinfeld meglátogatását opcionális programként vettük lajstromba az út tervezésénél, tekintve, hogy (az állatkertet nem számítva) ez az egy látnivaló van járótávolságnál messzebb a szállásunktól. Az idő kevés, három teljes napba nem fér bele mindent, kettőt az utazás visz el. Így abban maradtunk Botival, akkor tekintjük meg, ha az állatkertben a vártnál hamarabb végzünk. Ez bekövetkezik: épp csak három óra, mikor kilépünk a kapun. Bőségesen belefér ez a kitérő. A fáradhatatlan MapGuy buzgón nézi a Goggle Térképet, odajutási opciókat. Egy HÉV-szerű vonat visz ahhoz a külvárosi részhez, ahol e látnivaló található. Szerencsére a megváltott napijegyünk erre is érvényes, nem kell újat venni. Felülünk az erdei villamosra, majd a városközpont előtt valamivel szállunk le, s keressük a vonatot. A vártnál kalandosabbra sikerül az átszállás. Odáig nincs gond, hogy észrevegyük a vonatállomást; pont szemben van a villamoséval...