Cserni András szerzői felülete

  Egérutakon – Egy történet az Egér Királyságból – Cinta Szin-da Fahu, az egerek harmadrendű felderítője töprengve állt az alagutak elágazásánál. Két lehetőség állt előtte, és a világért se jutott dűlőre, melyiket válassza. Mióta az eszét tudta, rótta ezeket a vájatokat. Az Avilág nagy része már elfelejtette, de az egerek járatrendszere behálózta egész Mistariát. Mindent láttak, mindent hallottak. Egy időben ezt a tudást megosztották egyesekkel, de a Tanács megerősödésével egyre kevesebben kértek ebből. Manapság jószerivel csak azért informálódtak, hogy képben maradjanak a történésekkel. Cinta egy ilyen ismeretszerző körútról hazatérőben bizonytalanodott el az egyik elágazásnál. Jobbra tartva egy hosszú, kanyargós út vár rá hazáig. Bal felé jóval rövidebb, ám a fáma szerint kígyók tanyája. Nem a legbiztonságosabbnak mondott ösvény. Kellően kimerült azonban, hogy hosszas tépelődésbe merüljön. A felderítő megrázta bajszát. Végérvényben arra jutott, hogy rövidebb vagy sem, ő ...

  A megkerült korona – Egy történet második része a Farkas Királyságból – Éktelen, dühöngő csaholásra és vonításra ébred. Riadtan nyitja ki a szemét. Csak nem ellenség tört be a barlangjukba, a királyság legmélyére? S akkor meglátja: apja, a fenséges Vadkanveszejtő király fején nem a becses korona, hanem egy lópatkó. Megcsúfoltan, kigúnyolva, a szégyentől félőrülten toporzékol… – Hát eljöttél – zökkentette vissza Bikaölőt a jelenbe egy kimért férfihang. A farkas megfordult. Kecskeszakállas, ősz hajú, szikár ember állt nem messze tőle, kezében lándzsa és egy batyu. – Természetesen – felelte hidegen Bikaölő. – Elvégre azt állítod, nálad van valami, ami az enyém. – Nem minden farkasé volna? – Apám fejéről lopták el. Bizton rám szállt volna a halála után, úgy illő hát, hogy én legyek a következő Farkas Király. A férfi hidegen elmosolyodott. – Kár, hogy az illem nem elég manapság semmihez se – felelte. – Csak a hatalom garantálja a célok elérését. – S mit gondolsz, nem ...

  Az elveszett korona – Egy történet első része a Farkas Királyságból – A Meredély-hegység bükköseit jóformán átláthatatlan sötétségbe burkolta a gyorsan leszállt éjszaka. A sűrű lombkorona útját állta a halovány holdsugárnak, így igen éles szem kellett ahhoz, hogy valaki ne essen-keljen, ha áthalad a fák között. Vagy esetleg varázslatra. A köpönyegbe burkolódzó alak amiatt nem aggódott, hogy ő lát-e. Akadt bőven trükk a tarsolyában. Az sokkal inkább óvatosságra késztette, hogy vajon eléggé az árnyak közé olvad-e, észreveheti-e őt egy éjjel is kiválóan látó állat, mondjuk egy farkas. Ha ugyanis nyomát érik, kellemetlen kérdésekre számíthat, talán szét is marcangolják. Esze ágában se lett volna idejönni, de túl sok választása nem volt. Utasítást kapott olyasvalakitől, aki úr élete felett – pontosabban úrnő. Kérlelhetetlen, hidegszívű és kegyetlen úrnő. Számos dolgot lovasított meg évszázados élete során, s az Avilág legügyesebb tolvajaként tartották számon. Mikor azonban arra kapot...

  Tolvajok éjszakája – Egy történet a Hal Királyságból – Három alak toporgott a Feneketlen-tó partján. A fogyó hold elé kúszó fellegek árnyékot vetettek vonásaikra, sejteni se lehetett, kik ők. Megrezdült a part menti nádas. A három alak egyemberként fordult oda. Halványan derengő, zöldes fényben irizáló nőalak bontakozott ki a növényzetből. – Bocsánat, hogy megvárakoztattam az urakat – kuncogott halkan. Az egyik alak leintette. – Üsse kavics. Elhozta? Magánál van? – Lassan a testtel – kacagott a nő. – Előbb kérem a fizetségemet. Az alku az alku, így egyeztünk meg. – Duhaj, Ocsú! Adjátok meg a tavitündérnek, ami őt illeti – intett társainak a szószóló. A másik kettő. erszényéért nyúlt, és csillogó aranytallérokat számoltak ki tenyerükbe, összesen tizenhatot. A tündér elégedetten duruzsolt. – És egyesek azt hiszik, csak a földönjárókat boldogítja a pénz… Az arany érték mindenütt. A legértékállóbb kincs közvetlenül a határozatlan tartalmú ígéretek után. – Örvendek, h...

  A viszály vége – Egy történet a Róka Királyságból – Az Elhagyatott Erdő peremén, a fák árnyékában tárgyalóasztalt állítottak fel. Vegyes társaság ülte körül: rókák, nyulak, emberek. A levegőben tapintani lehetett a feszültséget. II. Rikmond, a Róka Király tettetett mélázással leplezte valódi érzéseit. Még nem jutott dűlőre, jó ötlet volt-e engedni annak a furcsa ötletnek, hogy egy előkelő, egy ember közreműködésével tárgyaljon békekötésről egyik legádázabb ellenségével a Nyúl Királysággal. Lopva szemügyre vette a két főkolompost. Lagopus Almondin, a nyulak egyre vénülő királya, akivel két éve áll hadban, mióta csak trónra jutott. Lassan egy évtizede húzódott e konfliktus, s azt megelőzően is rendszeres incidensek, villongások jellemezték a két királyság kapcsolatát. A Nyúl Királytól és Rikmondtól egyelő távolságra helyt foglalt középkorú férfi, Regoi Trotota e viharos viszonyra kívánt megoldást találni amódon, hogy tárgyalóasztalhoz invitálta a feleket, és vállalta egyfajta közv...

  A Veszett Véreb születése – Egy történet a Kopó Királyságból – A gazda haragos tekintettel nézte a feldúlt baromfiudvart. Kacsák, libák, tyúkok és a magkakas mind odavoltak. Amelyiket nem ragadták el a rókák, helyben tépték szét, s fogyasztották el. Pár hónapon belül másodszor. – A devla vinné el az összes vörösbundás rotrem degát – szitkozódott. Ha nem lenne az átkozott koronájuk, rögvest vasvillával eredne utánuk. Ezek bizonygatják, hogy civilizált élőlények, mert királyságuk van? Barbár állatok, mondjanak bármit. Tehetetlen dühe célt váltott, ahogy izgatott csaholás kíséretében megjelent a két kopó, anya és kölyke, amiket az első dúlás után vett. Tudta, hogy nem tipikus házőrzők, de úgy okoskodott, ha felhajtani képesek a vadat, elűzni ugyanúgy. Hogy ez nem így történt, azért csakis a két eb lehet felelős. – Mihaszna pernahajderek – dörrent rájuk, s keményen oldalba rúgta a vidáman lábához dörgölődző anyakutyát. Az szűkölt és nyüszített, kölyke riadtan hátrált. – Sele...

  Egy sör, egy bor és két államtitok – Egy történet a Nyúl Királyságból – Lepidus Almondin, a nyulak királya megforgatta mancsában vérszínű vörösborral telitöltött poharát, miközben körülnézett. A rókáknak még nem volt nyoma. Szokás szerint késtek. Bosszantó, hogy nem erényük a pontosság – gondolta a király. Nem mintha sietős dolga lett volna, az egész napot erre a tárgyalásra szánta, ugyanakkor az ilyesfajta tapintatlanságot nem szívlelte. A másik fél azt üzente ezzel meglátása szerint, hogy nem tiszteli tárgyalópartnerét. Egyik testőre, egy hetyke fülű mezei nyúl lépett oda hozzá. – Felség, megérkezett Rudolf király és küldöttsége – mondta. – Ideje volt – kortyolt bele a borba Lepidus. – Mennyien érkeztek? – A királyon túl három tanácsadó, féltucat szolga és tizenöt testőr. Persze lehet, hogy a koronájuk ereje… – Bízzunk benne, hogy nem – szakította félbe a Nyúl Király. – Az Ősökre esküdtünk, hogy nem élünk a koronáink erejével. A testőr biccentett, majd haptákba vágta magát, s ...

  Kacor király eltűnése – Egy történet a Macska Királyságból – Árokdőléspusztai Kankant (ismertebb nevén a Macskapitányt) fojtott, nem szűnő kiáltozás ébresztette mély álmából. A királyi testőrség éjfekete bundájú, középkorú parancsnoka nagyokat pislogva, bosszankodva kereste, ki zavarta meg éjszakai pihenését. Mikor tekintete megakadt két, egymásra megszólalásig hasonlító, fehér-tarka ifjú kandúron, bajusza az égnek meredt. – Nyikott és Nyivák, Sündörög várának két címzetes csirkefogója, ezúttal mit akartok? – dörögte. – Micsoda fergeteges tréfa vagy balul sikerült elgondolás vezetett olyan következményekhez, hogy meg kell szakítsam kiérdemelt szundításomat? – Kapitány úr, fontos jelentenivalónk van – vágta magát haptákba Nyikott. Kankan továbbra se bírta megszokni, hogy emberszerű testtartást lát macskától. Persze a királyi felség ötlete, hogy a korona adta kilenc életnyi erőt arra használta, minden alattvalója tudjon ember módra járni, fogni, ügyeskedni, felvirágoztatta a Macsk...

  Lidércfény az éjszakában – Egy történet a Béka Királyságból – Enyvszerűen fekete, csillagtalan éjjel borult Mistaria déli szegletére. Az Anctis folyó mocsaras deltája veszedelmesebb volt, mint máskor. Valami embernek mégis pont ekkor vitt erre az útja, szitkozódott is rendesen. A balsorsú utazó nem sejthette, merre lép, hol van biztonságos zsombék, és merre nyeli el a láp. Az alak botorkálását egy testes varangy leste az egyik sáscsomóból. Általában nem törődött az emberekkel, főleg, ha felverik álmából. Akadt elég gondja a saját háza táján. De ennek a férfinek a hangja ismerősnek tűnt. Mintha találkozott már volna vele… Rövidesen rájött, kit sodort útjába a sors. Sámán volt az illető, a környéken él. Vele kellett a minap megvitatnia Onga király nevében az azévi szúnyoggyérítés részleteit. Úgy tudta eddig, a Tanács küldte, s már rég visszatért Capitrexbe. Ennyire eltévedt volna? Már azon volt, hogy megszólítja, mikor a vaksötétben apró, ugráló fénypont gyúlt. A sámán meg...

  Tedd, amit kell! – Egy történet a Sas Királyságból   – Nagra, az ifjú békászó sas némán állt őrhelyén. Pár hete fejeződött be kiképzése, immár a királyi testőrség tagja volt – a legfiatalabb a Sas Királyság történetében. Épp ezért akart tökéletes teljesítményt nyújtani, hogy bebizonyítsa, zsenge kora ellenére ér annyit, mint tapasztalt, öreg társai. Mióta a tojásból kibújt, arra készült, hogy az őrség tagja lehessen. Együtt akart szárnyalni a Sascsúcs legbüszkébb és legerősebb, mindenki által megbecsült lakóival. Fittyet hányt azok okoskodására, akik azt hajtogatták, ez a hivatás felesleges, hisz Chrysetos király mindent lát széles e világon a mágikus Sas Korona segítségével – minek őrszem neki? Nagra erre mindig azt felelte, hogy az uralkodónak más dolga is akad, mint a koronával fürkészni a messzi határt. Az őrség megkönnyíti a dolgát, s távol tartja az esetleges betolakodókat. Mondjuk aki ide feljut, azt nem állítja meg pár éles csőr és karom – gondolta Nagra. Királ...