Cserni András szerzői felülete

  Villamos a fák között A város szívéből indul egy villamos minden délben, mikor az eső utcát mos. Elindul, de nem olyan állomásról, ami minden embernek megjelen, és nem is látja mindenki, csak aki még tud igazán látni, hallani. Ők szállhatnak fel rá, s kezdetét veszi az utazás. A város eltűnik. Vad táj jön helyébe, hol sás terem a sínek mentén, fák állnak strázsát, köztük vén tölgyekkel. A talpfák közti zöld gyeppel (azt látva) ébred a felismerés: van a betontengeren rés. Ez a gép a természet szelíd szolgálója, hagyja, hogy az kedvére formálja őt és pályáját, nem háborog, nem pusztít; elnéz, megbocsát. S miért is haragudna? Egy tőről fakadnak, vele egy malomban őröl. Akik a villamoson ülnek, remélhetőleg elgondolkodnak és belátják, amit a villamos, s legyen táncrendjük bármilyen szoros, esős napokon felülnek sóhajtva a kerekeken guruló, sárga fémkígyóra, felkeresik a rejtett erdőfoltot (mindig aggódva, csak találják még ott!), s minden egyes ilyen lát...

  Nürnbergi útinapló Harmadik rész: Az állatkert kapui Az első teljes napunkra a Nürnbergi Állatkert van betervezve. Óriási létesítmény, s mivel ismerem magam, nyitástól zárásig tervezzük az ottlétet. Ha végzünk hamarabb, opcionálisan más programra is sort kerítünk. Szerencsére nem hajnalok hajnalán nyit a Tiergarten , így ki tudjuk pihenni magunkat Moria bányái és Saruman ármánykodásai után. A komótosan elköltött reggelit követően összeszedelődzködünk, s a környék központjának tekinthető vasútállomás felé indulunk – ez ugyanis az állatkerti villamos egyik végállomása. Amilyen rutinosan, gyorsan jutunk el a díszes épületegyüttesig, az aluljáróban annál többet bolyongunk, mire találunk egy jegyautomatát. A nürnbergi tömegközlekedés hasonló a budapestihez, nekik is van egy BKV-szerűségük, az ott megváltott jegy minden közlekedési eszközön használható. Mi egy páros napijegyet veszünk, amivel 24 órán keresztül két személy korlátlanul veheti igénybe a járatokat. Újabb fejtörés...