Cserni András szerzői felülete

  A téren, esőben Állt a téren, és zuhogott az eső, hideg szél kapkodott kabátja alá. Átázott rajta a nadrág és felső, a hűvös szabó kényszerzubbonyt varrt rá. Ő nem jött el, hiába ígérte meg. Várt rá a semmiért sok percet, órát, lelke mélyén viharok, ködök keltek, szelek szaggatták, esők áztatták át. Sóhajtott, majd hazafelé indult el kicsit viharos, kicsit csendes szívvel. Ment tovább, hiszen így tesz az élet is, kabátján vízcseppekből fűzött kláris gyöngy pikkelypáncélként csillogott szépen. Mögötte az eső hullt, hullt a téren… 2025. 02. 06.

  Nürnbergi útinapló Második rész: A borongós ég alatt Nagyjából hét óra az út Nürnbergig átszállással, kalkulált késéssel, tokkal-vonóval. Délután négy fele jár, mire begördülünk a Hauptbahnhof ra. Lábunk elgémberedett a hosszas ücsörgéstől, de az érkezés miatti izgatottság feledteti. Az út egy szakasza véget ért, érdemi része kezdődik. Ha a Bécsi Főpályaudvar hasonlít egy reptérre, nürnbergi társa mintha az lenne. Város a városban, több étteremmel, üzlettel, sőt, a környék legnagyobb szupermarketje is területén található. Ez utóbbit eszembe vésem, hisz amint lerakodjuk a csomagokat, vásárolnunk kell némi enni-innivalót. Az aluljáróból kivergődve szembesülünk a ténnyel, hogy rázendített az ég. Testes zuhé kerekedett, kövér, hideg cseppeket könnyezik a szürke felhőfátyol mögé bújt özvegyasszony, az ég. S unokabátyja, a hűvös leheletű Aiolos se rest, serényen küldi ránk a négy égtáj dermesztő szeleit. A németeket láthatóan nem zavarja a csöppet sem nyárias időjárás, pólóban, ...