Cserni András szerzői felülete

  Egérutakon – Egy történet az Egér Királyságból – Cinta Szin-da Fahu, az egerek harmadrendű felderítője töprengve állt az alagutak elágazásánál. Két lehetőség állt előtte, és a világért se jutott dűlőre, melyiket válassza. Mióta az eszét tudta, rótta ezeket a vájatokat. Az Avilág nagy része már elfelejtette, de az egerek járatrendszere behálózta egész Mistariát. Mindent láttak, mindent hallottak. Egy időben ezt a tudást megosztották egyesekkel, de a Tanács megerősödésével egyre kevesebben kértek ebből. Manapság jószerivel csak azért informálódtak, hogy képben maradjanak a történésekkel. Cinta egy ilyen ismeretszerző körútról hazatérőben bizonytalanodott el az egyik elágazásnál. Jobbra tartva egy hosszú, kanyargós út vár rá hazáig. Bal felé jóval rövidebb, ám a fáma szerint kígyók tanyája. Nem a legbiztonságosabbnak mondott ösvény. Kellően kimerült azonban, hogy hosszas tépelődésbe merüljön. A felderítő megrázta bajszát. Végérvényben arra jutott, hogy rövidebb vagy sem, ő ...

  A megkerült korona – Egy történet második része a Farkas Királyságból – Éktelen, dühöngő csaholásra és vonításra ébred. Riadtan nyitja ki a szemét. Csak nem ellenség tört be a barlangjukba, a királyság legmélyére? S akkor meglátja: apja, a fenséges Vadkanveszejtő király fején nem a becses korona, hanem egy lópatkó. Megcsúfoltan, kigúnyolva, a szégyentől félőrülten toporzékol… – Hát eljöttél – zökkentette vissza Bikaölőt a jelenbe egy kimért férfihang. A farkas megfordult. Kecskeszakállas, ősz hajú, szikár ember állt nem messze tőle, kezében lándzsa és egy batyu. – Természetesen – felelte hidegen Bikaölő. – Elvégre azt állítod, nálad van valami, ami az enyém. – Nem minden farkasé volna? – Apám fejéről lopták el. Bizton rám szállt volna a halála után, úgy illő hát, hogy én legyek a következő Farkas Király. A férfi hidegen elmosolyodott. – Kár, hogy az illem nem elég manapság semmihez se – felelte. – Csak a hatalom garantálja a célok elérését. – S mit gondolsz, nem ...

  Az elveszett korona – Egy történet első része a Farkas Királyságból – A Meredély-hegység bükköseit jóformán átláthatatlan sötétségbe burkolta a gyorsan leszállt éjszaka. A sűrű lombkorona útját állta a halovány holdsugárnak, így igen éles szem kellett ahhoz, hogy valaki ne essen-keljen, ha áthalad a fák között. Vagy esetleg varázslatra. A köpönyegbe burkolódzó alak amiatt nem aggódott, hogy ő lát-e. Akadt bőven trükk a tarsolyában. Az sokkal inkább óvatosságra késztette, hogy vajon eléggé az árnyak közé olvad-e, észreveheti-e őt egy éjjel is kiválóan látó állat, mondjuk egy farkas. Ha ugyanis nyomát érik, kellemetlen kérdésekre számíthat, talán szét is marcangolják. Esze ágában se lett volna idejönni, de túl sok választása nem volt. Utasítást kapott olyasvalakitől, aki úr élete felett – pontosabban úrnő. Kérlelhetetlen, hidegszívű és kegyetlen úrnő. Számos dolgot lovasított meg évszázados élete során, s az Avilág legügyesebb tolvajaként tartották számon. Mikor azonban arra kapot...

  Tolvajok éjszakája – Egy történet a Hal Királyságból – Három alak toporgott a Feneketlen-tó partján. A fogyó hold elé kúszó fellegek árnyékot vetettek vonásaikra, sejteni se lehetett, kik ők. Megrezdült a part menti nádas. A három alak egyemberként fordult oda. Halványan derengő, zöldes fényben irizáló nőalak bontakozott ki a növényzetből. – Bocsánat, hogy megvárakoztattam az urakat – kuncogott halkan. Az egyik alak leintette. – Üsse kavics. Elhozta? Magánál van? – Lassan a testtel – kacagott a nő. – Előbb kérem a fizetségemet. Az alku az alku, így egyeztünk meg. – Duhaj, Ocsú! Adjátok meg a tavitündérnek, ami őt illeti – intett társainak a szószóló. A másik kettő. erszényéért nyúlt, és csillogó aranytallérokat számoltak ki tenyerükbe, összesen tizenhatot. A tündér elégedetten duruzsolt. – És egyesek azt hiszik, csak a földönjárókat boldogítja a pénz… Az arany érték mindenütt. A legértékállóbb kincs közvetlenül a határozatlan tartalmú ígéretek után. – Örvendek, h...

  A viszály vége – Egy történet a Róka Királyságból – Az Elhagyatott Erdő peremén, a fák árnyékában tárgyalóasztalt állítottak fel. Vegyes társaság ülte körül: rókák, nyulak, emberek. A levegőben tapintani lehetett a feszültséget. II. Rikmond, a Róka Király tettetett mélázással leplezte valódi érzéseit. Még nem jutott dűlőre, jó ötlet volt-e engedni annak a furcsa ötletnek, hogy egy előkelő, egy ember közreműködésével tárgyaljon békekötésről egyik legádázabb ellenségével a Nyúl Királysággal. Lopva szemügyre vette a két főkolompost. Lagopus Almondin, a nyulak egyre vénülő királya, akivel két éve áll hadban, mióta csak trónra jutott. Lassan egy évtizede húzódott e konfliktus, s azt megelőzően is rendszeres incidensek, villongások jellemezték a két királyság kapcsolatát. A Nyúl Királytól és Rikmondtól egyelő távolságra helyt foglalt középkorú férfi, Regoi Trotota e viharos viszonyra kívánt megoldást találni amódon, hogy tárgyalóasztalhoz invitálta a feleket, és vállalta egyfajta közv...

  A Veszett Véreb születése – Egy történet a Kopó Királyságból – A gazda haragos tekintettel nézte a feldúlt baromfiudvart. Kacsák, libák, tyúkok és a magkakas mind odavoltak. Amelyiket nem ragadták el a rókák, helyben tépték szét, s fogyasztották el. Pár hónapon belül másodszor. – A devla vinné el az összes vörösbundás rotrem degát – szitkozódott. Ha nem lenne az átkozott koronájuk, rögvest vasvillával eredne utánuk. Ezek bizonygatják, hogy civilizált élőlények, mert királyságuk van? Barbár állatok, mondjanak bármit. Tehetetlen dühe célt váltott, ahogy izgatott csaholás kíséretében megjelent a két kopó, anya és kölyke, amiket az első dúlás után vett. Tudta, hogy nem tipikus házőrzők, de úgy okoskodott, ha felhajtani képesek a vadat, elűzni ugyanúgy. Hogy ez nem így történt, azért csakis a két eb lehet felelős. – Mihaszna pernahajderek – dörrent rájuk, s keményen oldalba rúgta a vidáman lábához dörgölődző anyakutyát. Az szűkölt és nyüszített, kölyke riadtan hátrált. – Sele...

  A kormányzó felemelkedése – Egy történet Varjúfészekből –   Laurent Zyork, Varjúfészek elöljárói tanácsának elnöke a tükörképére meredt. Komor tekintete nem ragadt meg elegáns ruházatán, mint általában. Túl sok gond nehezedett a vállára, hogy efféle apróságoknak nagy jelentőséget tulajdonítson. Az elmúlt hónapokban sorozatosan érkeztek a csapások, baj bajt követett. A télvíz megrongálta az öreg, rossz állapotú utakat, így dél felől nem tudtak többé eljutni a partiába a kereskedők – csak a legbátrabbak vállalkoztak rá, s ők se mind értek el a messzebbi városokba. Alapanyagok híján megbicsaklott az ipar, egyes áruk hiánycikké váltak, ami elégedetlenséget szült, a piaci bevételek csökkenése miatt pedig több város és előkelő megadóztatta a fennhatósága alatt élőket. Recsegett-ropogott az eddig szilárd hatalom, egyre több városvezető és családfő aggódott a jövője miatt. Addig-addig szőtték a szót, míg végül a Zordon-Perem Partia kormányzója, Carolus Aratork egyeztető ülés...

  A hatalom hívása – Arnold Tork története –   – Mi tesz naggyá egy embert, Arnold? – hangzott el a vén tanítómester kérdése. A Tork-család legénykorú sarja szálegyenesen, nyugodtan ült helyén. A nádpálca sújtásai és a pofonok belénevelték, hogy jól rejtse el valódi érzéseit s véleményét. Aki ránézett, azt hihette, érdeklődve issza a bölcs öreg szavait. Valójában egyáltalán nem érdekelte mindaz, amire az apja, Deines Tork parancsára okította. Egyedül a hadakozás, a fegyverforgatás izgatta a lánglelkű ifjút. – A tettei? – Ne kérdezz, felelj! – mordult rá az öreg. – És fejtsd ki jobban a válaszod! – Az ember attól lesz nagy, hogy sokan hallanak róla, dicsérik, emlegetik, erényeit elismerik. Ehhez pedig megfelelő tettek kellenek. Hadi sikerek, gazdag földek és bányák okos kihasználása, példamutató élet. – Ostoba vagy. Amiket mondasz, nem elegek. Mindezt elérheted, gazdag leszel, sikeres, talán elismert, de elfelejtik a neved, amint távozol a Másvilágra. Igazán naggy...