A tory teája
A tory teája Parlamentnek támaszkodó, álomszuszék Nagy Benő így kongatta az ötórát: Én vagyok a nagymenő! S minthogy ez az angoloknál a teázás ideje (s különben is, szanaszét ment már mindegyik idege), egy vén tory úgy döntött, hogy kivesz pár perc szünetet, s csészéjében lemeózza a „brit” teaszüretet. Kibattyogott kedélyesen a mutatós konyhába, sudokuzott egy inas ott – a tekintete kába. A tory torkát öblös, mély, rezgő hangra késztette (vagy egyszerűbb szóvirággal, szimplán: megköszörülte): Teát főzzél serényen, mert mindjárt szomjan pusztulok, s kihalsz akkor fixen te is, mint a bárgyú őstulok. Megretten a szerény legény, és kapkodva nekilát, ám ijedtében nem vizet forralt, hanem tequilát, ráadásul mikor a sir süteményért szalasztja, eszébe jut, otthon mindjárt kiszárad a harasztja, hazaugrik meglocsolni, majd sorban áll egy órát, s visszaérve borzalom: kihűlve leli a teát. Idő van… A tory bosszús… Menti hát a menthetőt: a mikróból remél nyerni melegítő...