Cserni András szerzői felülete

  Tolvajok éjszakája – Egy történet a Hal Királyságból – Három alak toporgott a Feneketlen-tó partján. A fogyó hold elé kúszó fellegek árnyékot vetettek vonásaikra, sejteni se lehetett, kik ők. Megrezdült a part menti nádas. A három alak egyemberként fordult oda. Halványan derengő, zöldes fényben irizáló nőalak bontakozott ki a növényzetből. – Bocsánat, hogy megvárakoztattam az urakat – kuncogott halkan. Az egyik alak leintette. – Üsse kavics. Elhozta? Magánál van? – Lassan a testtel – kacagott a nő. – Előbb kérem a fizetségemet. Az alku az alku, így egyeztünk meg. – Duhaj, Ocsú! Adjátok meg a tavitündérnek, ami őt illeti – intett társainak a szószóló. A másik kettő. erszényéért nyúlt, és csillogó aranytallérokat számoltak ki tenyerükbe, összesen tizenhatot. A tündér elégedetten duruzsolt. – És egyesek azt hiszik, csak a földönjárókat boldogítja a pénz… Az arany érték mindenütt. A legértékállóbb kincs közvetlenül a határozatlan tartalmú ígéretek után. – Örvendek, h...

  Üveg mögött Kékes fényben derengő folyosókon járva a tenger ezer színét szemem elé tárja: sok-sok pompás korall kavalkádja irizál, halrajoknak kecses tánca szivárványszín bál, csikóhalak, furcsa rákok, víg macskacápák s lusta teknősök az élet dalát dúdolják. Zöldbe hajló árnyékok között elhaladva esőerdőt látok, mely ősi, vad és buja, az ágak közt kígyók, a vízben fürge gyíkok, madár- s majomfüttytől hangos édenkert-birtok, hol kajmánok és pókok és zúgó rovarhordák nappal s este az élet dalát dúdolják. Bíborszínű, jégcsapos alagúthoz érve a sarki széltől megborzong az ember vére. Jégmező és hűvös víz karnyújtásnyi távra teljes téli pompájában nekem kitárva, és a jégtáblák között pingvinkolóniák kánon-kórusban az élet dalát dúdolják. Mennyi üde szépség ujjnyi üveg mögött! Látom, s el nem érem… E tudat kemény rögöt, súlyos kérdést görget lelkemben nap nap után: a láthatatlan nagy fal állná útját csupán, hogy élmények nagy kelyhéből csitítsam szomjam s ne...