Cserni András szerzői felülete

  Nürnbergi útinapló Kilencedik rész: Bizarr szobrok lépten-nyomon Ugyanazon a macskakővel borított, folyóparti úton térünk vissza az Óvárosba, amelyen át a Hóhér Hídját közelítettük meg. Azt tervezzük, hogy kerülünk még egyet az ódon városrészben, megnézünk pár teret, utcát, majd kis kitérőt teszünk a bíróság épülete felé, hogy legalább kívülről lássuk a hírneves per helyszínét. Vannak természetesen vezetett túrák, a hely látogatható, ám nem tudtam eligazodni a weboldalukon, így ez most kimarad – talán legközelebb. Ahogy arra utaltam korábban, láttunk jónéhány bizarr szobrot. A stílusuk hasonló, mind megfeketedett fémből készültek, s természetfeletti, mitikus alakok a leggyakoribb témák, valamint állatok, emberek, halál. Azonban most tűnik fel csak igazán, mennyi is van belőlük, ugyanis szó szerint folyamatosan beléjük botlunk. Újra látjuk a csontvázas bárkát, közelebbről megszemléljük az egyik híd pillérjén pihenő ökröt, majd egy különös dans macabre -ot táncoló bronzpár t...

  Nürnbergi útinapló Nyolcadik rész: Dürer, kolbász, Hóhér Hídja Nürnberg leginkább a második világháború hozzá kötődő eseményeivel szerzett kétes hírnevet magának. Való igaz, a hitleri birodalom egyik legszennyesebb tette kötődik e városhoz, s a világégés végeztével itt mondtak ítéletet a főbűnösök felett. Van azonban egy másik, kevésbé ismert történelmi vonatkozása is. Az 1500-as években élt egy nürnbergi, aki vaskos betűkkel véste bele nevét a legnagyobb művészek közé. Az illető nem más, mint Albrecht Dürer. Talán nem mindenkinek ismerős e név, de nevezetes rinocéroszos metszetét, valamint nyúlportréját valószínűleg látta mindenki egyszer-egyszer. Én ennél többet is hallottam róla, tekintve édesanyám lelkesedését a festészet iránt. Sokat hallottam Dürerről az évek során, így nem volt kérdés, mikor megtudtam, Nürnberg szülötte, hogy felkeresem a hozzá kötődő helyeket. Ez a következő úticélunk óvárosi barangolásunk során. A mester szülőháza túlélte az évszázadok viharát, s ...

  Megkövülve Még nem tudta a napsugár, mikor aznap reggel sudár karját a Föld felé nyújtotta, hogy délre valakinek szívét adja oda. Lassan kapaszkodott fel a láthatatlan létrán, közben merengett a tájon mélán. Rátekintett az óvárosra: tegnap éjjel tóvá mosta egy hirtelen vihar. Pusztított a zivatar. A sugaracska elkezdte feltörölni a könnyeket, megszárította a köves köpenyeket és melegséggel töltötte meg a kihűlt utcákat, ne legyen egy ház vagy híd se bánatos, bágyadt. Mikor azt hitte, végzett, észrevett egy tépett fűcsomót két macskakő közé szorulva, ki a levegőt zihálva kortyolja és szenved, küzd, hogy túléljen, de gyökere nincs elég mélyen. A napsugár szíve megesett rajta, s ha így érez, hát nekiadta, arany szívét oltotta bele, s erejét is átadta vele… Sóhajtott, majd a fű mellé ugrott a földre, hogy ott maradjon aranyló porrá kövülve. 2025. 07. 11.

Nürnbergi útinapló Hetedik rész: A bájos óváros Lassan indul a reggel, de nem baj, ma egyáltalán nem vagyunk időhöz kötve. Ezen a napon a várost tervezzük bejárni, anélkül, hogy bárhová bemennénk. Nem kell a nyitvatartási rendet nézni vagy rohanni. Csak kellemes séta és a város ezernyi arca. Mivel van időnk, s már rég ettem bundás kenyeret, csinálok egy adagot – miután befejeztük A két tornyot . A megvett tojás alig fele, az olajnak negyede se fogy el rá, így már most eldöntöm, másnap rántottát sütök – nehogy pocsékba menjen. A kiadós étkezés után összeszedelődzködünk és nyakunkba vesszük Nürnberget. Unokatestvéremék javaslatára az Óváros felé vesszük az irányt, mely fél sarokra tőlünk kezdődik (vagy talán a szállásunk utcája is része; nem vagyok biztos benne). Kifordulunk az utcánkból (mely egy térbe torkollik, ahol hatalmas, gótikus stílusú templom áll), majd balra kanyarodunk. Rögtön nem várt látványosság fogad minket: egy élő szobor. A fickó varázslónak öltözött, s bronzsz...

  Nürnbergi útinapló Második rész: A borongós ég alatt Nagyjából hét óra az út Nürnbergig átszállással, kalkulált késéssel, tokkal-vonóval. Délután négy fele jár, mire begördülünk a Hauptbahnhof ra. Lábunk elgémberedett a hosszas ücsörgéstől, de az érkezés miatti izgatottság feledteti. Az út egy szakasza véget ért, érdemi része kezdődik. Ha a Bécsi Főpályaudvar hasonlít egy reptérre, nürnbergi társa mintha az lenne. Város a városban, több étteremmel, üzlettel, sőt, a környék legnagyobb szupermarketje is területén található. Ez utóbbit eszembe vésem, hisz amint lerakodjuk a csomagokat, vásárolnunk kell némi enni-innivalót. Az aluljáróból kivergődve szembesülünk a ténnyel, hogy rázendített az ég. Testes zuhé kerekedett, kövér, hideg cseppeket könnyezik a szürke felhőfátyol mögé bújt özvegyasszony, az ég. S unokabátyja, a hűvös leheletű Aiolos se rest, serényen küldi ránk a négy égtáj dermesztő szeleit. A németeket láthatóan nem zavarja a csöppet sem nyárias időjárás, pólóban, ...