Cserni András szerzői felülete

 A piros pöttyös sütisdoboz (folytatás) Nem nyúltak semmihez a konyhában. Szilárd is igyekezett minél kisebb kárt tenni a számára láthatatlan nyomokban, miközben árgus szemmel kereste azokat, melyek mesélnek. – Ezek a sütisdobozok nem így álltak tegnap – állapította meg. Róza kérdőn nézett rá. – A piros pöttyöst tettük alulra, arra került a hatszögletű, majd az áttetsző a sóssal, elé a sárga, rajta pedig az az ocsmány olajzöld. Szépen, rendben. Most pedig… Tiszta káosz! Úgy vannak egymásra hányva, mintha egy várromot imitálnának. Egyik sincs az eredeti helyén. Ezt valaki megpiszkálta az éjjel. – Nem lehet, hogy Kata volt? – vetette fel Róza. – Láthatóan járt itt éjjel, hiszen… itt találtam rá. Talán venni akart egy sütit, mikor elkapta a szívroham, és… – Lehetséges. Abszolút lehetséges. Ám ez heves zajjal járt volna, amit biztosan meghallott volna a nappaliban alvó Kármen. S emlékezz: nem hallott csörömpölést. Ezt valaki megpiszkálta és így hagyta, valószínűleg, amíg mindenki zuhan...

 A piros pöttyös sütisdoboz – Mennyei ez a csokoládés muffin! – áradozott Bécsy Kata, s újabbat emelt le a bőségesen megrakott üvegtálról. – De azért sose éri utol az örök kedvencemet, Jutka mama legényfogó linzerét! Díszes társaság gyűlt a rezidenciának is beillő Bécsy-házba. A még élő családtagokon kívül (két testvér, Áron és Péter, valamint utóbbi családja: Kármen és Jancsika) a közeli barátok, jó ismerősök töltötték meg a helyiséget. Károlyi-Nagy Róza, a neves írónő, ezúttal a férje nélkül; a helyi katolikus plébánia lelkésze, Szabó Tamás atya; az egyszerű, de szeretetreméltó Solt Miklós, és menyasszonya, Lilla; a híres magándetektív, Kővágó Szilárd; valamint Kata élettársa, a pedáns, s kissé karótnyelt Garami Pongrác leszerelt ezredes. Az összejövetel oka nagy örömünnep: két hete a szerencse Kata mellé szegődött, s a MacsKaparó nevű sorsjeggyel tizenhatmillió forint boldog tulajdonosa lett. Akadt hát ok ünnepelni. – Csak meg ne fájduljon a hasunk – tréfálkozott Áron. – Lehet a...