Cserni András szerzői felülete

  Kacor király eltűnése – Egy történet a Macska Királyságból – Árokdőléspusztai Kankant (ismertebb nevén a Macskapitányt) fojtott, nem szűnő kiáltozás ébresztette mély álmából. A királyi testőrség éjfekete bundájú, középkorú parancsnoka nagyokat pislogva, bosszankodva kereste, ki zavarta meg éjszakai pihenését. Mikor tekintete megakadt két, egymásra megszólalásig hasonlító, fehér-tarka ifjú kandúron, bajusza az égnek meredt. – Nyikott és Nyivák, Sündörög várának két címzetes csirkefogója, ezúttal mit akartok? – dörögte. – Micsoda fergeteges tréfa vagy balul sikerült elgondolás vezetett olyan következményekhez, hogy meg kell szakítsam kiérdemelt szundításomat? – Kapitány úr, fontos jelentenivalónk van – vágta magát haptákba Nyikott. Kankan továbbra se bírta megszokni, hogy emberszerű testtartást lát macskától. Persze a királyi felség ötlete, hogy a korona adta kilenc életnyi erőt arra használta, minden alattvalója tudjon ember módra járni, fogni, ügyeskedni, felvirágoztatta a Macsk...

  Az első kendergócpusztai közjáték Mesedélután – Sokadszorra is mondom, nem örülök ennek az egésznek – mondta sokadszorra a Pontyfejű Kisfiú. – Sokadszorra is felelek, mi sem – felelte sokadszorra Matyi, a hatezer amperes pszichopata. Nevezettek, valamint az eddig nem nevezett, de jelen sorban megnevezett Konstancia és Kenderes Józsi egy náddal és gyékénnyel övezett holtág mellett álló kalyibában ücsörögtek. E tákolmány a Pontyfejű Kisfiú otthona volt, aki olyannyira megdöbbent, mikor pár órája betoppant hozzá a három holtfáradt utazó, hogy csak pislogott, mint hal a szatyorban, s ehhez nejlonzacskóra se volt szüksége. – Nem értem pontosan, mit vártok tőlem – nézett rájuk szúrósan, mire Kenderes Józsi fájdalmasan feljajdult. – Ez fájt! Mintha tüske lenne… És nem jóféle kajszos karcibarack… izé, karcos kajszibarack. – Rövidtávon menedéket kérünk tőled – vette vissza a szót a hatezer amperes pszichopata. – A kunyhódat csak az találja meg, aki ismeri az apád bátyjának az...

  A kendergócpusztai probléma – Első rész: Egy macskásnő, halwellness és az utolsó reménység – Kendergócpusztán bármi megtörténhet – meg annak az ellentéte is. S meg is történik általában. Hogy különös lakóiban keresendő az ok, esetleg a Vérteskozmai Borzasszony átkában (aminek következménye a hibádzó név is, nevezetesen a kenderkócot kendergócnak írták anno a várostáblára, s mire észrevették, nem maradt festék, hogy javítsák, se pénz, hogy újat csináltassanak – jóvanazúgy, mondták, s az idők alatt megszokta mindenki)… Nem tudni ezeket. De talán nem is igazán lényeges történetünk szempontjából. Egy verőfényes nyári délelőtt Konstancia, a kendergócpusztai macskásnő átdolgozott éjszakáját követő jól megérdemelt pihenéséből arra nem ébredt álmából (melyből legfeljebb az alacsonyan repülő vadászgépek bírták felriasztani), hogy valaki hangosan dörömböl az ajtaján. Arra viszont már igen, hogy tizenhat macskája közül az egyik, ímhol nevesített Rózi, finoman jelzendő szerény személyét...