Cserni András szerzői felülete

  Rozmárok és ramazuri – Második rész: Incidens az indiánokkal – Rozmárokat ígértem, mi? Az első részben pedig egy grammot nem találni a hájas-agyaras úszólábúakból. Ennek oka egyszerű: csavarokat is ígértem. Ez volt az első csavar, hogy a rozmárok csak retardációt követően érkeznek (ez most nem szellemi teljesítőképességükre utal; a retardáltak kedvéért, ez egy költői eszköz). Ám mivel csavarokat ígértem így, többes számban, íme a következő: Szépek, ugye? Még anya is van rajtuk. Rengeteg csavar ez egy részre, azt hiszem, ezzel ki is merítettem az elvárásokat. Na jó. Azért mesélem tovább. Miután Áramlat2 letett engem a Jeles-tenger legnívósabb (és egyetlen) hotelja, a Hotel Hűdehideg előtt, azonnal egy BÉLKÁVÉ (Biztonságos és Lelkes Közlekedés Át Valamennyi Édes/sósvízen) automatát kerestem, hogy megvegyek egy vonaljegyet. A nevezett masina azonban (nem meglepő módon) elromlott. Mérgelődve csörtettem be a hotel recepciójára. - Jó napot! – köszöntöttem az irhakabátban és bundabug

Rozmárok és ramazuri – Első rész: A Jeles-tengeri kiruccanás – Minden akkor kezdődött, mikor az a szemtelen (és természetesen fül-, illetve orrtalan) áramlat áram lett, egy gondomból pedig rögvest hárem…oppardon, három lett. Illetve, dehogyis. Jóval előbb, de nem fogom Léda tojásainál kezdeni a történetet (már csak azért se mert nem Trója ostromáról lesz szó, de nyomokban tartalmazhat Iliászt is…az allergiásoknak mondom). Mindenekelőtt bemutatkozom: Ődörgőpusztai Sombokor vagyok, főállású kotnyeleskedő és hivatásos harmonikás rémalak – maszekban makadámút-mázoló. Talán emlékszik rám a kedves Olvasó a fókákkal történő Nagyvárad téri leszámolás krónikájából. Akkor tettem egy könnyelmű ígéretet, hogy elmesélem, miért tartoztak nekem szívességgel a rozmárok. Előre jelzem, nem hétköznapi történetről van szó – tekintve, hogy vasárnap délelőttönként tétetik majdan közzé. Ehhez mérten fogadják (Megjegyzés: aki nem ismeri a Nagyvárad téren esett esetet, annak javaslom, hogy kövesse a földn