Üveg mögött
Üveg mögött Kékes fényben derengő folyosókon járva a tenger ezer színét szemem elé tárja: sok-sok pompás korall kavalkádja irizál, halrajoknak kecses tánca szivárványszín bál, csikóhalak, furcsa rákok, víg macskacápák s lusta teknősök az élet dalát dúdolják. Zöldbe hajló árnyékok között elhaladva esőerdőt látok, mely ősi, vad és buja, az ágak közt kígyók, a vízben fürge gyíkok, madár- s majomfüttytől hangos édenkert-birtok, hol kajmánok és pókok és zúgó rovarhordák nappal s este az élet dalát dúdolják. Bíborszínű, jégcsapos alagúthoz érve a sarki széltől megborzong az ember vére. Jégmező és hűvös víz karnyújtásnyi távra teljes téli pompájában nekem kitárva, és a jégtáblák között pingvinkolóniák kánon-kórusban az élet dalát dúdolják. Mennyi üde szépség ujjnyi üveg mögött! Látom, s el nem érem… E tudat kemény rögöt, súlyos kérdést görget lelkemben nap nap után: a láthatatlan nagy fal állná útját csupán, hogy élmények nagy kelyhéből csitítsam szomjam s ne...