Cserni András szerzői felülete

  A kereskedő különös éjszakája – Philemon Wertener története – Hűvös, metsző szél süvített végig a tájon, fel-felkapta a frissen hullt porhavat, táncoltatta a pelyheket a levegőben, mintha apró tündérek volnának. Az eget ónszürke, testes fellegek sötétítették el, a napnak akkor se sok esélye lett volna átsütni rajtuk, ha nem hanyatlott volna már a látóhatár alá. Kemény, fogcsikorgató téli éjszaka ígéretét hordozta a természet. Philemon Wertener összébb húzta prémsubáját. Becses portékával megpakolt szekér ide vagy oda, kezdte bánni, hogy nem hallgatott a szántóvetőre, aki azt tanácsolta, ne vágjon már neki a Meredély-hegységnek, korán esteledik, az utak veszélyesek ilyenkor. A farkasoktól nem annyira tartott, az út, amelyet kinézett magának, megkerülte az ordasok királyságát, bízott benne, ennek fényében nem támadnak rá. A csontig hatoló hideg és a hóvihar eshetősége annál inkább aggasztotta. Meregette nagyon a szemét, látszik-e nyoma emberi tevékenységnek, az alkony és a ...

  Ártatlanok balladája Félreverik a harangokat, nagyurak állnak egy halott körül. A jövendő ládáján lakat, és szívükben baljós kételyek. Meghalt a király! Éljen a király? Örökös (gyermek) kettő is van, fejük nem bírja még a koronát, így parancsolni az országban addig Richard fog, mint Lord Protektor. Meghalt a király! Éljen a király! Gyanakszik a gyermekek anyja, nem bízik meg nyájas sógorában. Talán mint kígyó, megmarja, ha keblén sokáig melengeti. Meghalt a király… Élhet a király… Hintó zötyög erdei úton, árgus szemek figyelik, merre megy… „A hintó tovább ne guruljon, mi visszük tovább a hercegeket.” Meghal a király? Élhet a király? Tower falai közé zárva nem tudni, rabok-e vagy szabadok. Csendes a két ártatlan árva, s a nappalt felfalja lassan az éj. Halt már meg király, és élt új király… Odahaza a hír hallatán rémálmot lát a két gyermek anyja: mérget kever egy gaz sarlatán, kardot éleznek, kötelet fonnak. Meghalt a király? Él-e a király? Ti...

 A piros pöttyös sütisdoboz (folytatás) Nem nyúltak semmihez a konyhában. Szilárd is igyekezett minél kisebb kárt tenni a számára láthatatlan nyomokban, miközben árgus szemmel kereste azokat, melyek mesélnek. – Ezek a sütisdobozok nem így álltak tegnap – állapította meg. Róza kérdőn nézett rá. – A piros pöttyöst tettük alulra, arra került a hatszögletű, majd az áttetsző a sóssal, elé a sárga, rajta pedig az az ocsmány olajzöld. Szépen, rendben. Most pedig… Tiszta káosz! Úgy vannak egymásra hányva, mintha egy várromot imitálnának. Egyik sincs az eredeti helyén. Ezt valaki megpiszkálta az éjjel. – Nem lehet, hogy Kata volt? – vetette fel Róza. – Láthatóan járt itt éjjel, hiszen… itt találtam rá. Talán venni akart egy sütit, mikor elkapta a szívroham, és… – Lehetséges. Abszolút lehetséges. Ám ez heves zajjal járt volna, amit biztosan meghallott volna a nappaliban alvó Kármen. S emlékezz: nem hallott csörömpölést. Ezt valaki megpiszkálta és így hagyta, valószínűleg, amíg mindenki zuhan...

 A piros pöttyös sütisdoboz – Mennyei ez a csokoládés muffin! – áradozott Bécsy Kata, s újabbat emelt le a bőségesen megrakott üvegtálról. – De azért sose éri utol az örök kedvencemet, Jutka mama legényfogó linzerét! Díszes társaság gyűlt a rezidenciának is beillő Bécsy-házba. A még élő családtagokon kívül (két testvér, Áron és Péter, valamint utóbbi családja: Kármen és Jancsika) a közeli barátok, jó ismerősök töltötték meg a helyiséget. Károlyi-Nagy Róza, a neves írónő, ezúttal a férje nélkül; a helyi katolikus plébánia lelkésze, Szabó Tamás atya; az egyszerű, de szeretetreméltó Solt Miklós, és menyasszonya, Lilla; a híres magándetektív, Kővágó Szilárd; valamint Kata élettársa, a pedáns, s kissé karótnyelt Garami Pongrác leszerelt ezredes. Az összejövetel oka nagy örömünnep: két hete a szerencse Kata mellé szegődött, s a MacsKaparó nevű sorsjeggyel tizenhatmillió forint boldog tulajdonosa lett. Akadt hát ok ünnepelni. – Csak meg ne fájduljon a hasunk – tréfálkozott Áron. – Lehet a...