Cserni András szerzői felülete

Rozmárok és ramazuri – Negyedik rész: Minden jó, hajó a vége – Biztos azt gondoljátok, hogy úgy éreztem magam, mint valami Zs-kategóriás magándetektív, Poirot vagy Sherlock Holmes olcsó másolata. Valójában azonban leginkább a csontig hatoló hideget éreztem, ilyen apróságok, mint hogy megoldottam az eltűnt agyar és totem rejtélyét, nem hozott lázba túlzottan (annál inkább az az átkozott meghűlés, amit a nyomozás alatt szedtem össze). A legtágasabb helyiség a Hotel Hűdehideg szalonja volt. Itt ültettem volna le mindenkit, de elnézve a kanapén hízó jégcsapokat, senkit se akartam vesegyulladásra kárhoztatni, így jobb híján jót álltunk magunkért, az egészségünkért, egymásért, és az ementáli sajtért. - Emberek, állatok, kurucok, katonáim! – csaptam össze tenyeremet. – Azért hívtam ide mindenkit, hogy prezentáljam az ellopott agyar és totem esetét, s feltárva a megoldást, a hűvösre küldjem a tettest. - Már mind ott vagyunk – jegyezte meg epésen a meggebedett Atoll. - Kezdjük az elején ...

  Rozmárok és ramazuri – Aka(r)dékoskodás – Mint az rövidesen kiderült, mind az indiánok, mind a rozmárok tévedtek valamiben. Azt hitték, rajtuk kívül senki se tartózkodott a tolvajlás idején a Hotel Hűdehidegben, a valóság azonban másképp festett (leginkább temperával farostlemezre). Ha a hotel hűvös személyzetét nem számítjuk (amit miért is tennénk, elvégre nem tartoznak a valós számok halmazába), hat gyanúsított jöhetett szóba. Elsőként a Sarki Közért hentese, Húsos Hubert Henrik, a kardszárnyú delfin. Vállalkozását évekkel ezelőtt kezdte, s mindig friss árut szolgáltatott – de kizárólag gyorsfagyasztottat. Külön érdekes részlet, hogy a bal nagylábujjamon épp most vettem észre egy polkát járó bolhát, de ez nem tartozik az esethez. Kettes számú gyanúsított: nevezett bolt vezérigazgatója, Kázmér, a kardfogú tigris. Emigránsként költözött el Szibériából, mikor másfélkezes pallos-fogaival véletlenül felnyársalt egy szajga antilopot – aztán még hatszor. Agresszív, mint a vérhas,...

  Rozmárok és ramazuri – Második rész: Incidens az indiánokkal – Rozmárokat ígértem, mi? Az első részben pedig egy grammot nem találni a hájas-agyaras úszólábúakból. Ennek oka egyszerű: csavarokat is ígértem. Ez volt az első csavar, hogy a rozmárok csak retardációt követően érkeznek (ez most nem szellemi teljesítőképességükre utal; a retardáltak kedvéért, ez egy költői eszköz). Ám mivel csavarokat ígértem így, többes számban, íme a következő: Szépek, ugye? Még anya is van rajtuk. Rengeteg csavar ez egy részre, azt hiszem, ezzel ki is merítettem az elvárásokat. Na jó. Azért mesélem tovább. Miután Áramlat2 letett engem a Jeles-tenger legnívósabb (és egyetlen) hotelja, a Hotel Hűdehideg előtt, azonnal egy BÉLKÁVÉ (Biztonságos és Lelkes Közlekedés Át Valamennyi Édes/sósvízen) automatát kerestem, hogy megvegyek egy vonaljegyet. A nevezett masina azonban (nem meglepő módon) elromlott. Mérgelődve csörtettem be a hotel recepciójára. - Jó napot! – köszöntöttem az irhakabátban és bund...