Cserni András szerzői felülete

  A téren, esőben Állt a téren, és zuhogott az eső, hideg szél kapkodott kabátja alá. Átázott rajta a nadrág és felső, a hűvös szabó kényszerzubbonyt varrt rá. Ő nem jött el, hiába ígérte meg. Várt rá a semmiért sok percet, órát, lelke mélyén viharok, ködök keltek, szelek szaggatták, esők áztatták át. Sóhajtott, majd hazafelé indult el kicsit viharos, kicsit csendes szívvel. Ment tovább, hiszen így tesz az élet is, kabátján vízcseppekből fűzött kláris gyöngy pikkelypáncélként csillogott szépen. Mögötte az eső hullt, hullt a téren… 2025. 02. 06.

  A trubadúr gyászdala – Berislo Tarpentin története – Éjfélre járt az idő. Rezdug lakóinak döntő többsége régen aludt már, a város sötétbe burkolódzott, csak a csillagok és a hold adtak némi fényt. Hang se hallatszott, leszámítva a legárnyasabb sikátorokban csattogó lépteket. Valaki menekült, mert üldözték. Az illető csuklyás köpenyt öltött, hogy arca ne látszódjon. Kezében apró olajlámpást szorongatott, mely épp annyi világosságot adott, hogy ne essen orra a ferde macskaköveken és síkos pocsolyákon. Hátra-hátrapillantva leste, űzői nyomában vannak-e még. Jó oka volt futni. Veszélyben forgott az élete. Nem másokat haragított magára, mint a Vérhold Szövetkezetet, Mistaria legnagyobb hatalmú bűnbandáját. Kémkedéssel, információszerzéssel tartotta el magát, s e sötét ügyletek gyakran megkövetelték, keresztbe jelentsen megbízóinak. S ahogy arra többen figyelmeztették, eljött a nap, amikor lebukott. Átkozta magát ügyetlensége miatt. Ha csak egy picit gyorsabban vág az esze, ne...