Vigyen messze a Temze!
Vigyen messze a Temze! Az égen felhők kavarognak, a zavaros víz dühös tajtékot vet, nyirkos köd kel, szél foga csattog; vihar tesz mindjárt próbára életet. Gyomrom görcsben, de nem ételtől: félelem féregként falja szüntelen. Nedves ruhám hűvös bőrömhöz tapasztotta a higanyujjú jelen. Könnyes szemmel a vízre nézek. Messze sodor megannyi hordalékot… Topogok a partján félszegen, mintha várna rám egy nem kívánt légyott. Nagy sóhajjal beúszom végül s hátra fordulok közepére érve, hagyom, hogy elragadjon az ár. A vihartól vigyen messze a Temze! Ez vagyok én – igazán bátor… Menekülök, elfutok minden elől, hullámokkal vitetem magam hol semmi sem látszik viharfelhőkből. S nem is jutok messzire soha: horgászok állnak két oldalt a parton s horgaik húsomba mélyednek. Visszarántnak, azt se mondva, pardon . Négyen négy irányba cibálnak, miközben én egy ötödik felé úsznék, igen! Már úsznék! …Inkább mégsem. Bensőm a gondolattól is görcsöl, ég… A nagy folyó me...