(M)ilyenek vagyunk?
(M)ilyenek vagyunk? Három hete, egy szombati napon kifogtam a mesebeli aranyhalat. Könyörgött, hogy engedjem vissza, s szabadságáért cserébe három kívánságot ígért nekem. Mekkora hatalom birtokosa lettem! – gondoltam magamban. Bármit kívánhatok. Megszüntethetem a szegénységet, a háborúkat, a gyűlölködést… Utána pedig a maradék kettővel örök boldogságot és tetemes vagyont adhatok magamnak, a családomnak, barátaimnak. Hát nem csodálatos? Nem vagyok önző. Először az egész világnak akartam jót tenni, csak aztán magamnak. De mit szüntessek meg? Mi az emberiség legnagyobb fertője? Mi az a burjánzó vadhús, amit kivágva társadalmunk megkönnyebbülten lélegezhet föl? Rövid tépelődés után a hazugságot választottam. Ez teszi tönkre a kapcsolatokat, ez mérgezi meg a közéletet, ez kelt bizalmatlanságot, félelmet, ez rombolja, pusztítja a civilizációt évezredek óta. - Azt kívánom, hogy az emberek többé ne tudjanak hazudni – mondtam határozott hangon. Alig vártam, hogy lássam, miként borul vir...