Cserni András szerzői felülete

  Tennyson sírja előtt Az öreg Westminster falai között sokaknak van örök nyughelye. Itt bolyongok én, mint fásult üldözött, a Költők Sarka intett csendre. Nagy elődök neve néz a kövekről, százados szellemük meglegyint, és az egyik szobor lassan felém dől; Tennyson elmúlt, hideg port hint. Ó, nagy előd, kiről pár hónapja még azt se tudtam, élt valamikor, mondd titkod! mert továbbgördül a kerék s engem is befed a hideg por. Különös és hálátlan lény az ember, összemlékezete szelektív: ugyanolyan versért koszorúz, elver, feled sokat, kit költőnek hív. Ha az én Lady of Shalott om után többszáz évvel síromhoz lépdel egy leendő költő, s megpihen lustán, hadd hintsem hideg porral éjjel! 2024. 11. 01.

  A kripta kísértete Árnyas kripta komor mélyén a Pál-katedrális alatt, ott, ahova sosem süt fény, hangok simítják a falat. Halk énekszó, kellemes, lágy, vízcsobogásszerű dallam, puha, mint a friss, vetett ágy, borús szívre édes balzsam. Sápadfehér leány dalol hószínű sírkőre dőlve, dúdol s dereng ott lenn, ahol minden hideg, néma, pőre. Énekéből régmúlt idő emlékei kelnek szárnyra, s bánatos sorsát e bús nő halkan a falnak feltárja: Élt egy fiú és egy leány kinn, a réten, hegyek között. Tanyájuk volt, ott sok bárány, s malom, mit a folyó lökött. Nevetése Hold sugara, hő szerelme napfény heve, szép szeme a csillagokra, s gyémántra hasonlít neve. De egy gonosz égi erő irigyelte tőlem nagyon, hogy forró szívvel szeret ő, s vízbe lökte egy bús napon. Megcsúszott egy kicsiny tócsán, s malomkerék szegte nyakát… Lelkem akkor, mint egy vulkán, könnyet ontott, omlott a gát. Ide hozták kripta-mélybe, hol nincs patak, madár, mező, itt szánták őt ör...