Cserni András szerzői felülete

  Poszeidon fogata A Föld azúrkék zakója most frissen vasalt, nem fodrozzák morajló hullám-gyűrődések, s pár perce a Nap is a horizotra hasalt. Nyugodalmas álmára készül a Hét Tenger. A pillanatban, mikor a tűzfényű korong aranyszín, szikrázó szegélyt szab a zakóra, csengve szólal meg a Tengerek mélyén egy gong, és mozogni kezd az eddig békés vízfelszín. Csattogó-csipogó kacajokat hoz a szél, táncra perdülnek a hullámok és tajtékok, a látóhatár zakót pompás palástra cserél, kagylókürtök búgnak, nyüzsög a tengeri nép. S érkezik delfinek vonta kagylófogaton, tritónok és hippokamposzok gyűrűjében a szürke szakállú, hínárhajú Poszeidon örvényszínű, évezredes, kutató szemmel. Szétnéz az égen, majd végig a szárazföldön, elmerengve simogatja közben kagylóját… Nincs az otthonnál erősebb, örökebb börtön – súgja a semminek, miközben alámerül. Így bukkan fel alkonyatkor minden nap e fogat, és választ sose, csak kérdést hagy maga után, amint az esti víz aranytálat ...

Nürnbergi útinapló Negyedik rész: A Delfin-lagúnától a pózoló hópárducig A fejünk fölött lévő hangszórók hangos zenébe kezdenek. A medencekomplexum közepén lévő szigeten megjelenik két gondozó. Kinyílik egy kapu. Szívem a torkomban dobog az izgalomtól. Ujjam megfeszül a fényképezőgép kioldógombján. Mindjárt felbukkannak! Már látom, ahogy fodrozódik a víz, s egyszercsak előugrik egy… fóka? Döbbenet és kisebbfajta csalódottság lesz úrrá rajtam. Nem értem a helyzetet. Zavartan nézem meg újra a térkép tájékoztatóját. Minden nap 11:00, delfinshow. Márpedig a vízben nem palackorrúak parádéznak, hanem kaliforniai oroszlánfókák. Kétségtelenül bájos és ügyes állatok, de nem miattuk utaztam 7,5 órát Nürnbergbe. A keserűség egy pillanatra maga alá terít, nem igazán tudok örülni az állatkertekben kifejezetten gyakori (és egyébként nagyon ügyes trükköket bemutató) fókáknak. Azért készítek róluk pár fényképet és videót, miközben lassan belenyugszom, valamit félreértettem, s én bizony delfineket...

  Nürnbergi útinapló Harmadik rész: Az állatkert kapui Az első teljes napunkra a Nürnbergi Állatkert van betervezve. Óriási létesítmény, s mivel ismerem magam, nyitástól zárásig tervezzük az ottlétet. Ha végzünk hamarabb, opcionálisan más programra is sort kerítünk. Szerencsére nem hajnalok hajnalán nyit a Tiergarten , így ki tudjuk pihenni magunkat Moria bányái és Saruman ármánykodásai után. A komótosan elköltött reggelit követően összeszedelődzködünk, s a környék központjának tekinthető vasútállomás felé indulunk – ez ugyanis az állatkerti villamos egyik végállomása. Amilyen rutinosan, gyorsan jutunk el a díszes épületegyüttesig, az aluljáróban annál többet bolyongunk, mire találunk egy jegyautomatát. A nürnbergi tömegközlekedés hasonló a budapestihez, nekik is van egy BKV-szerűségük, az ott megváltott jegy minden közlekedési eszközön használható. Mi egy páros napijegyet veszünk, amivel 24 órán keresztül két személy korlátlanul veheti igénybe a járatokat. Újabb fejtörés...