Cserni András szerzői felülete

  Rejtve marad Nem minden válasz fedi fel magát. Űzheted egy élethosszon át, a dolgok lényege és értelme, a titokzatos és komplex elme, egy mű jelentése meddig szállhat, utol nem érheted, gyorsabb lesz nálad. Elrejtőznek, épp mint Nürnbergben a fák közé a tapír s a halászmacska, s könyörgésre se bújnak majd elő. Megszikkad miattuk az agyvelő. 2025. 05. 09.

  Ártatlanok balladája Félreverik a harangokat, nagyurak állnak egy halott körül. A jövendő ládáján lakat, és szívükben baljós kételyek. Meghalt a király! Éljen a király? Örökös (gyermek) kettő is van, fejük nem bírja még a koronát, így parancsolni az országban addig Richard fog, mint Lord Protektor. Meghalt a király! Éljen a király! Gyanakszik a gyermekek anyja, nem bízik meg nyájas sógorában. Talán mint kígyó, megmarja, ha keblén sokáig melengeti. Meghalt a király… Élhet a király… Hintó zötyög erdei úton, árgus szemek figyelik, merre megy… „A hintó tovább ne guruljon, mi visszük tovább a hercegeket.” Meghal a király? Élhet a király? Tower falai közé zárva nem tudni, rabok-e vagy szabadok. Csendes a két ártatlan árva, s a nappalt felfalja lassan az éj. Halt már meg király, és élt új király… Odahaza a hír hallatán rémálmot lát a két gyermek anyja: mérget kever egy gaz sarlatán, kardot éleznek, kötelet fonnak. Meghalt a király? Él-e a király? Ti...

  Bűnüldözők balladája Levelet lelt asztalán a magánnyomozó nagybajuszú segédje az egyik reggel. Olvasta egyre riadtabb tekintettel; kedélyét betemette a bánat, mint porhó. „Drága barátom! Bocsássa meg, hogy nem szám tépem-tátom, hanem tollat ragadva ömlik belőlem szívem panasza. Annyi nyomozás után, oly sok rácsok mögé dugott bandita után az igazság öné, tévedtem, elismerem nagyképű mibenlétem. Ironikus: mindig én mondtam magának, az események szeme előtt szállnak, mégsem érti, mert csak néz, nem lát se erdőt, se fát. S mit felelt rendre? Eljön az ügy, min nem fog a nagy agy-penge. Igaza lett: a nap, a sziszifuszi munkám elérkezett. Elbuktunk. Kudarcot vallottunk. Vagyis… én. Makulátlanságom maszatolja szén. Emlékszik a Loner-ügyre? Fiatalember, szeme szürke, egy esős napon beállított hozzám, mert… Áh, hisz emlékszik. Még megharagszik rám, amiért ismétlem magam. Hogy ne feledjem szavam, három hónapja töprengünk az ügyön, sokszor ketten, néha csak én...