Mesél a kályha
Mesél a kályha Holdillatú, lágy estéken, mikor a szél hevesen zúg, kályha köré ülnek csendben mind, kik vágynak pihenésre. Pattogó lángnyelvek és kellemes meleg halkan meséket elevenítenek meg. Csempéjére ravasz róka mázas képe van égetve, megleckézteti a gólya épp őt, hogy mást be ne csapjon. És szinte hallani, amit a madár mond: Rossz szándékból fakad mindig, mindig a gond. Másik képen szamár ordít, üvölti, hogy a fű égkék. Tigris ebből vitát fordít, s oroszlán tesz igazságot: tigrist megbünteti, szamarat elhajtja, ostobával okos magát ne zavarja. Akad kutya, teknős és nyúl, tücsök, hangya, ordasfarkas, tűz fényénél mind előnyúl mozdulatlan helyzetéből. Nappal színes képek, mozdulatlan ábrák, titkon, némán egyre az est jöttét várják. S holdvilágos, lágy estéken, mikor a szél csontig hatol, kályha mellett ülnek körben mind, akik mesére várnak. És mesél a kályha emberről, állatról, s mindbe morzsát csempész a való világból. 2025. 10. 07.