A tolvaj lord

 

A tolvaj lord

A tenger lágyan hullámzott,
az olajbogyók feketélltek,
föveny fedte a szép partot
az athéni ég alatt.

Száz szép szobrot rejteget
az impozáns Akropolisz,
de lelsz-e neki rejteket
a hajódon, Lord Elgin?

Partot ér az angol flotta
és a markos matrózok,
mivel a lord parancsolta,
már fenn, a hegyen vannak.

„Ó, e frízek olyan szépek,
vétek lenne bántani…”
„Örökké itt úgyse épek!
Mi csak megóvjuk őket…”

„Ki engedte, ki kérte ezt?”
„Nekem nem kell engedély!
S nem is áldás: terhes kereszt
barbároktól megmenteni…”

„Kemény görcs szorítja mellem,
mert ez háromszoros bűn:
művészet, ég, ember ellen…”
„Elhallgass, és véss!”

A tenger harag hullámát
dübörögve veti,
viharfelhők köntösén át
a napfény alig látszik.

Zúgolódó whigek, toryk
ülnek össze Londonban,
ősz fejüket azon törik,
mit érdemel Elgin?

„Parthenoni domborművek
sorakoznak odakint;
igaz választ követelek:
ki adott engedélyt?”

„Jó társaim, nemes lordok,
nincs miért aggódni:
a muszáj volt a sürgős ok
s a módszer: egy paktum.

A török szultán levéltára
rejti e becses papírt,
mely, hogy fríznek soha kára
ne legyen, engem utasított…”

„Hazudsz, hazudsz, hitvány csaló!
Műremeket gyaláztál,
de bűnöd nem fedi takaró:
vandál vagy és tolvaj!”

„Csendesebben, Byron uram!
Vérünk ne vaduljon.
Ítéletként szól most szavam:
a márvány marad; Elgin, menjen!”

A tenger hullám-korbácsa
sziklákat zúz mindjárt,
vad krakenként sírját ássa
a háromszor vétkesnek.

Szél cibálja falait egy
öreg angol várnak;
lesz-e vajon bármi kegy,
mi megmenthetne, Elgin?

„A padló reccsent… Ki jön értem?”
„Csak álmodott, jó uram!
„Valaki, jaj, kéri vérem…!”
„Én őrzöm, Csak aludjon!”

Fehérleples szellemalak
rémíti a lord álmát;
beleremegnek a falak,
mikor száját szóra nyitja:

„Remekművet tettél tönkre
– légy hát torz és csúnya!
Mint te véstél, vés sok görbe
ráncot rád az idő!

Megloptál egy egész népet
 – tolvaj legyen hát neved!
Hazád talán hősként tisztel,
de mások tudják az igazat!

Hazug, csaló, önkényes vagy
– nyugtod sose legyen!
Nyomorgasson, mint téli fagy
ezer éji szellem!”

Álmaiból felriadván
nem tudja, hogy él vagy hal…
Arca sápadt – mint a márvány…
S nyugta érzi, nincs többé….

Mint a dúsan termő rétek,
bűn nem marad rejtve,
s minél súlyosabb a vétek,
annál keményebb a bér…

2024. 01. 26-27.