Három nap a paradicsomban 3.

 Három nap a paradicsomban

– Harmadik nap: a végszó –

Minden rendszer titka, hogy meg kell érteni a működését. Ha a játékszabályokat valaki felismeri, onnantól tudja, mit kell tennie célja eléréséhez. Legalábbis ez az elmélet – a gyakorlatban olybá tűnik, ez nem érvényesül. Talán még nem fejtettük meg jól a játékszabályokat…

Paul F. Barbery a harmadik nap reggelén felébredve biztosra vette, immár tisztában van gyümölcshús-börtönének játékszabályaival. Lázasan vette sorra életében elkövetett, etikailag helytelen tetteit. Felidézte gyermekkorának csíntevéseit, a lázas ifjú évek botlásait, a fogyatkozó türelem perceinek elhamarkodott szavait. Mindet alaposan végigjárta gondolatban, s megbánta – hol őszintén, hol úgy, ahogy –, ám változásnak jele nem akadt.
Az aggodalom kezdte újfent maga alá gyűrni. A valóságtól elrugaszkodott helyzetet nem ismerte eléggé. Egyetlen használható ötlete kudarcba fulladt. Úgy érezte, eljött a vég.
A valóság… Mi van, ha ez a probléma? Hogy túl valószerűen akarok választ találni a kérdésre? – gondolkodott. Bűn és büntetés logikus párjaként fogtam fel e paradicsomot, de mi van… ha ez a szó legszorosabb értelmében nem egy, hanem a paradicsom? Mi van, ha örülnöm kéne, hogy idekerültem? Ha ezt jutalomnak szánták? És ezesetben nem a szabadulás útját kell megtalálnom azáltal, hogy idekerülésem okán gondolkozom, hanem jöttöm célja a megfejtendő talány.
Alig futott át a fején, egyből tudta, ebben az okfejtésben nincs sok logika. Vagyis jelen helyzetén valószínűleg segíteni fog. Mert ahol a ráció hatalma véget ér, kezdődik az intuíció uralkodása.
Cél… Mi célból érkezik valaki a paradicsomba? Nyilván azért, hogy boldog legyen. De mi kell a boldogsághoz? Mindenkinek más. Kit a pénz, kit szerettei, kit az élmények tesznek boldoggá. Nincs egységes képlet. Ami azonban biztos, hogy küzdeni kell érte. Nem adják ingyen. A pénzért dolgozni kell, a szerettekhez kapcsolatokat teremteni, az élményekhez elutazni. Vagyis a paradicsom, a teljes boldogság állapota folyamatos küszködés eredménye. Ezáltal nem lehet senkinek célja a paradicsomban. Az maga a cél.
Meglepetten vette észre, hogy a vörös és nedves hűvösség, mely körbezárta, enyhülni kezdett, megbomlott. A paradicsom lassan eltűnt, átalakult: hálószobája körvonalait vélte felfedezni.
Az átváltozás befejeztével alig hitt a szemének. Valóban a saját ágyában feküdt, tiszta, száraz pizsamában. Az óra este nyolcat mutatott. Telefonja után kapva ellenőrizte a dátumot. Valóban eltelt három nap. Hát akkor tényleg…? Valóság volt minden?
Nem volt biztos semmiben. Csak abban, hogy ezentúl kellő figyelmet fordít a mindennapok szürkeségén túl fekvő tartományokra is. Mert méltatlanul feledi el őket az emberiség.

A kis emberek nagy kalandjai önmagukban nem elegek ahhoz, hogy megváltoztassák a világot. Hisz mit üzen nekünk Barbery esete? Talán semmit, talán mindent. Mert ez a lényeg: minden a befogadón, a meghallgatón múlik. Mit sem ér az üzenet, ha céltalan. a könyv, ha nincs ki olvassa, az okfejtés, ha nincs, kit érdekel, s a végszó, ha nincs, ki eljut odáig. Legyünk hát figyelmes, jól hallgató befogadók, mert az valóban hozhat változásokat.