Meddig alszunk még?

 


Meddig alszunk még?

Mikor égő kövek zúgva hullnak alá,
mikor hegyek törnek vad ricsajjal porrá,
mikor máglyán kiált utolsót a mártír,
mikor zaj és fény dúl, ember hunyni hogy bír?

Aludni jó és kell, s megvan az ideje,
mikor az álmok nagy tengerét kell szelje.
Aludni jó és kell, néha mégis vétek,
mikor vérben úsznak a harmatos rétek…

Rég nem látunk álmot, mégis hunyt szemünkkel
takarjuk a valót – de az nem tűnik el…
Forgolódunk, hányódunk, telihold tépáz,
nyugtalan fetrengésben egy társunk a láz.

Közben túl a szobák falán, túl a párnák
puhaságán stigmáltak a halált várják,
s az igazságnak gyújtott máglya forrón ég…
Nem elég az intő jel? Meddig alszunk még?!

Régen eljött már az ébredés ideje,
holt álmát az ember szeméből kiverje,
szembenézzen azzal, mivel eddig nem mert,
felkeltse a gálya alatt zúgó tengert.

Mert az ember tehet, akkor is, ha tunya,
míg végső álomra szemét le nem hunyja…
Talán még nem késő, talán van még esély,
hogy ne halotti tor legyen, hanem estély…

2024. 06. 24.



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy virág kérése

Kép
  Egy virág kérése Azt hittem, a pompázás a legjobb út: színes és illatos legyen a virág, így nem rút, fodros szirmok, csipkés szélű levelek – évek óta hamis hajnalra kelek. Voltam kert és üvegház minden virága. Hol fekete földből, hol homokból szöktem szárba, fákra kúsztam, tóra ültem, buja dzsungelbe merültem, s mindig nagyon lenni akartam valami több, mint a talajon vagy a víztükrön virító egynyári, mi megfagy, ha az első hó lehull. Köntöst öltöttem hát, sokszínűt, súlyosat, hogy aki lát, gyönyörködve közelítsen meg, orra pedig megremeg kelyhem bódító parfümjétől, mi a szirmok közül zubogva dől, de diszkréten eloszlik hamar, s csak az érzi, az érti, aki igazán akar az átlagnál többet, s ő mindent észrevesz a szirmokon, ezer fodrom szemének rokon, hát fejet hajt: Ez aztán a meseszép virág! Valamit elronthattam, mert alig-alig ért a világ. Véletlenül láttalak meg, s először sziromleveleid észre se vettem, csak hogy előtör mellettem a földből egy bájos...
További információk

Tündérerdő

Kép
  Tündérerdő Teliholdas, furcsa éjjel vad erdőbe vitt utam. Hajnalig már ki nem jutok innen – akkor gondoltam. Ős-fenyők közt bukdácsoltam mohalepte köveken, bőrbe maró ág kuncogott minden fáradt könnyemen. Így haladtam egyre beljebb, mígnem halvány fényt láttam. Követtem, s egy selymes füvű, titkos rétre találtam. A tisztáson lenge ruhás, sudár majdnem-embernép, a tündérek roptak táncot testet öltött szellőképp. Zeneszót az erdő adott, lakomát a csillagok. Éreztem, hogy beállok, ha gyorsan el nem illanok. Szándékomat megérezte a táncolók serege, és tenyerembe simult egy ifjú tünde tenyere. Olyat látsz most – kezdte vígan –, amit ember még soha. Ne, csak nézzed, ropd velünk! Ne légy magadhoz mostoha! Testi-lelki örömökből ősidőktől nincs hiány, itt mulat rég minden éjjel tündefi és tündelány! Ki ránk talál, méltó arra, hogy egy-kettő éjszakán jót vigadjon, ha nem gyáva, ha szíve mást nem kíván. Ember-eszem jajveszékelt, csapdát sejtett, áru...
További információk

Nürnbergi útinapló 1.

Kép
  Nürnbergi útinapló Első rész: Vonatok, falvak, fenyvesek Párnázott, barna széken ülök, az ablak mellett. Jobbom felől suhanó táj, balról útitársam, Boti. Az előttem álló ülésen függő zsebben brossúrák, lábam közt egy serpát megszégyenítő mennyiségű táska, kezemben reggelim. Hallani, ahogy a kalauz „Gutten Morgen!” -t köszön. Németország felé zakatolunk. Az úticél Nürnberg. Nagyon szeretek utazni, s életem eddigi bő két évtizedében sok helyre volt szerencsém eljutni, többek közt Rómába, Londonba, Krakkóba. Mindegyiknek megvan a maga története, s a néha egészen szokatlan apropója. A jelenlegivel sincs másképp. Bár ezelőtt nem jártam Németországban, s ebből kifolyólag a bajor városban sem, nem ez volt az elsődleges ok, amiért választásom erre esett. Még csak nem is a jogi és történelmi tanulmányaim során többször hallott hírneves pereknek otthont adó bírósági épület jelentette a fő vonzerőt. Hanem az állatkertje. A természet világa régtől elbűvöl. Sokáig akartam zoológus, v...
További információk