Szépséges szennyeződés

 

Szépséges szennyeződés

Ahogy a legszebb, színes ékköveket
szennyeződésbe mártott ecset
pingálja pompássá, úgy az emberből egy darabot lenyes
az élet, hogy tökéletlenül legyen tökéletes.
Az a kis eltérés a kristályrácsban,
az a porszem, zöld festékké váltan,
az a kicsit más, az a „hiba”
alfa s omega, és szépség a fia.
Hibátlannak lenni… Biztos jó lehet,
de túl szűk, de túl vaskos volna a keret
életünk körül,
melyből minden szín kiürül.
Attól vagyok ember, attól vagyok szép,
hogy karcolt lelkem kicsit piszkos és nem teljesen ép,
ez adja a ragyogást, ez adja a fényem,
ez az ok, hogy nem kell szürkeségben élnem.
Minden hibám hozzám tesz, minden hiány épít,
csillogóbbá formál, nem csak lassan vénít…
Hát szép volna a vétek,
mint a vadvirágos, tarka rétek,
és a züllés érték?
Hogy így éljünk, valakik kérték?
Nem.
Létem nem bűnbe merülve élem,
de döntést nem szégyellek, hibát nem tagadok,
önmagamhoz hű maradok.
Bármi karistol, pettyez, belém vés,
nem zavar. Szépséget szül a szennyeződés.

2024. 04. 26.