Ne félj!

 

Ne félj!

1. A keréken

Félelem fojtogat majd, azt hittem,
ha a kapszula üvegtestébe zár
és csatakossá ázik el ingem,
míg a lomha kerék komótos kört jár.

Nem riasztott szédítő magasság,
csak csodáltam a térképpé vált várost.
Innen láttam: a világ milyen tág,
s benne az ember, mint gyümölcsben a rost.

A házak, a folyó, a múzeum,
az a félezer éves orfeum,
a horizonton csókolózó föld s ég…

Ezernyi látvány, ezernyi csoda,
fenséges élménnyel telt gondola,
kiköt ott, hol a merészségé a stég.

2. Az életben

Az elv-bőrbe öltözött gátlások
óvnak, védenek, békés létet adnak,
de ha merész öröm felé ások,
csikorgó fékként hívnak romlott vadnak.

Hát vad leszek akkor! Vad és romlott,
felfedezek új, titkos izgalmakat,
mik iránt belém vágyakat oltott
a testem s lelkem összekötő lakat.

Nem kínzott a kerék – hát ez se fog.
Szívem éhes: élményekért korog,
elkezdek élni, ameddig míg tudok:

a napon izzadni, s éjben járni,
futó kalandnál többet nem várni…
Majd visszavár a fegyelmezett burok.

2024. 02. 17.