Cserni András szerzői felülete

  Három nap a paradicsomban – Harmadik nap: a végszó – Minden rendszer titka, hogy meg kell érteni a működését. Ha a játékszabályokat valaki felismeri, onnantól tudja, mit kell tennie célja eléréséhez. Legalábbis ez az elmélet – a gyakorlatban olybá tűnik, ez nem érvényesül. Talán még nem fejtettük meg jól a játékszabályokat… Paul F. Barbery a harmadik nap reggelén felébredve biztosra vette, immár tisztában van gyümölcshús-börtönének játékszabályaival. Lázasan vette sorra életében elkövetett, etikailag helytelen tetteit. Felidézte gyermekkorának csíntevéseit, a lázas ifjú évek botlásait, a fogyatkozó türelem perceinek elhamarkodott szavait. Mindet alaposan végigjárta gondolatban, s megbánta – hol őszintén, hol úgy, ahogy –, ám változásnak jele nem akadt. Az aggodalom kezdte újfent maga alá gyűrni. A valóságtól elrugaszkodott helyzetet nem ismerte eléggé. Egyetlen használható ötlete kudarcba fulladt. Úgy érezte, eljött a vég. A valóság… Mi van, ha ez a probléma? Hogy túl valós...

 Három nap a paradicsomban – Második nap: az eszmélés – A paradicsom vöröslő valósága komisz börtönként ölelte körül foglyát, Paul F. Barberyt. Legalábbis a férfi tömlöcnek érezte, keserű büntetésnek. Csak épp abban nem volt biztos, mit követett el és ki ellen. Miután az első nap mély letargiába süllyedt, mely végül álomba nyomta, egyre kevésbé érezte valós lehetőségnek a szabadulást. Önerőből nem ment, ötlete pedig nem akadt, ami segíthetné lebontani a gyümölcshús-falat. Így gondolatai egyre inkább afelé kezdtek terelődni, miként tudna hosszútávú életre berendezkedni e túlméretezett bogyótermésben. Töprengés közben önkéntelenül is majszolta a paradicsomot. Erről rövidesen eszébe jutott, hogy élelemkészletei meglehetősen egyoldalúak és végesek. Ha az új otthonát jelentő paradicsomot teljes egészében feléli, akkor… Akkor szabad leszek! – kapott erőre újfent benne a remény. Nincs más dolgom, mint utat rágni magamnak a külvilág felé. Ha elég éhes vagyok, csupán kettő-három étkezés, és...

Három nap a paradicsomban – Első nap: az ébredés – Paul F. Barbeny egyik reggel arra ébredt, hogy egy paradicsomban fekszik. A hideg, nedves termés leve egészen átáztatta  pizsamáját, az egyik mag pedig olyannyira megnyomta oldalát, hogy csupa kék-zöld folt lett. Lókergette-ebugatta – gondolta. Hogy kerültem én ide? Kiváló kérdés volt, merre nem látszott érkezni felelet. Paul azonban nem akarta annyiban hagyni. Racionális ember volt, akit nem lehet csak úgy hipsz-hopsz begyömöszölni egy paradicsomba. Hát hova fajulna így a világ? Gondolatban végigjárta előző napját. Aznap reggel normálisan kelt (az ágyában, nem holmi túlméretezett bogyóban!), szokása szerint fél nyolcra munkahelyére ért, dolgozott délutánig, majd este váltott pár szót feleségével és gyermekeivel, aztán sportot nézett és sört ivott, utána… Megakadt egy pillanatra. Eszébe jutott, hol tért el a hőn szeretett egyformaságtól a tegnap rutinja. A feleségével folytatott beszélgetés nem egészen hétköznapira sikerede...

Rozmárok és ramazuri – Negyedik rész: Minden jó, hajó a vége – Biztos azt gondoljátok, hogy úgy éreztem magam, mint valami Zs-kategóriás magándetektív, Poirot vagy Sherlock Holmes olcsó másolata. Valójában azonban leginkább a csontig hatoló hideget éreztem, ilyen apróságok, mint hogy megoldottam az eltűnt agyar és totem rejtélyét, nem hozott lázba túlzottan (annál inkább az az átkozott meghűlés, amit a nyomozás alatt szedtem össze). A legtágasabb helyiség a Hotel Hűdehideg szalonja volt. Itt ültettem volna le mindenkit, de elnézve a kanapén hízó jégcsapokat, senkit se akartam vesegyulladásra kárhoztatni, így jobb híján jót álltunk magunkért, az egészségünkért, egymásért, és az ementáli sajtért. - Emberek, állatok, kurucok, katonáim! – csaptam össze tenyeremet. – Azért hívtam ide mindenkit, hogy prezentáljam az ellopott agyar és totem esetét, s feltárva a megoldást, a hűvösre küldjem a tettest. - Már mind ott vagyunk – jegyezte meg epésen a meggebedett Atoll. - Kezdjük az elején ...

  Rozmárok és ramazuri – Aka(r)dékoskodás – Mint az rövidesen kiderült, mind az indiánok, mind a rozmárok tévedtek valamiben. Azt hitték, rajtuk kívül senki se tartózkodott a tolvajlás idején a Hotel Hűdehidegben, a valóság azonban másképp festett (leginkább temperával farostlemezre). Ha a hotel hűvös személyzetét nem számítjuk (amit miért is tennénk, elvégre nem tartoznak a valós számok halmazába), hat gyanúsított jöhetett szóba. Elsőként a Sarki Közért hentese, Húsos Hubert Henrik, a kardszárnyú delfin. Vállalkozását évekkel ezelőtt kezdte, s mindig friss árut szolgáltatott – de kizárólag gyorsfagyasztottat. Külön érdekes részlet, hogy a bal nagylábujjamon épp most vettem észre egy polkát járó bolhát, de ez nem tartozik az esethez. Kettes számú gyanúsított: nevezett bolt vezérigazgatója, Kázmér, a kardfogú tigris. Emigránsként költözött el Szibériából, mikor másfélkezes pallos-fogaival véletlenül felnyársalt egy szajga antilopot – aztán még hatszor. Agresszív, mint a vérhas,...

  Rozmárok és ramazuri – Második rész: Incidens az indiánokkal – Rozmárokat ígértem, mi? Az első részben pedig egy grammot nem találni a hájas-agyaras úszólábúakból. Ennek oka egyszerű: csavarokat is ígértem. Ez volt az első csavar, hogy a rozmárok csak retardációt követően érkeznek (ez most nem szellemi teljesítőképességükre utal; a retardáltak kedvéért, ez egy költői eszköz). Ám mivel csavarokat ígértem így, többes számban, íme a következő: Szépek, ugye? Még anya is van rajtuk. Rengeteg csavar ez egy részre, azt hiszem, ezzel ki is merítettem az elvárásokat. Na jó. Azért mesélem tovább. Miután Áramlat2 letett engem a Jeles-tenger legnívósabb (és egyetlen) hotelja, a Hotel Hűdehideg előtt, azonnal egy BÉLKÁVÉ (Biztonságos és Lelkes Közlekedés Át Valamennyi Édes/sósvízen) automatát kerestem, hogy megvegyek egy vonaljegyet. A nevezett masina azonban (nem meglepő módon) elromlott. Mérgelődve csörtettem be a hotel recepciójára. - Jó napot! – köszöntöttem az irhakabátban és bund...

Rozmárok és ramazuri – Első rész: A Jeles-tengeri kiruccanás – Minden akkor kezdődött, mikor az a szemtelen (és természetesen fül-, illetve orrtalan) áramlat áram lett, egy gondomból pedig rögvest hárem…oppardon, három lett. Illetve, dehogyis. Jóval előbb, de nem fogom Léda tojásainál kezdeni a történetet (már csak azért se mert nem Trója ostromáról lesz szó, de nyomokban tartalmazhat Iliászt is…az allergiásoknak mondom). Mindenekelőtt bemutatkozom: Ődörgőpusztai Sombokor vagyok, főállású kotnyeleskedő és hivatásos harmonikás rémalak – maszekban makadámút-mázoló. Talán emlékszik rám a kedves Olvasó a fókákkal történő Nagyvárad téri leszámolás krónikájából. Akkor tettem egy könnyelmű ígéretet, hogy elmesélem, miért tartoztak nekem szívességgel a rozmárok. Előre jelzem, nem hétköznapi történetről van szó – tekintve, hogy vasárnap délelőttönként tétetik majdan közzé. Ehhez mérten fogadják (Megjegyzés: aki nem ismeri a Nagyvárad téren esett esetet, annak javaslom, hogy kövesse a földn...