Natura artis magistra
Natura artis magistra Ó, milyen csodásak Katalónia sziklái! Köves lábukat a Földközi-tengerben mossák, rücskös tenyerükről havas hegyekig ellátni, szakálluk tövisbozót, aszfodélosz, olajfák. Ó, milyen csodásak Andalúzia hegyei! Mitikus uralkodókként állnak egymás mellett, fenséges palástjukat fákból, bokrokból szövi tarka aranyra-zöldre a vén anyatermészet. Ó, milyen csodás az óceánpart Tenerifén! A nyughatatlan, mindig ostromló, vad hullámok és a szelíden táncoló pálmafák közt bús szén, gyászszínű homok s bazalt a határ – „kövesárok…” Ó, milyen csodás Aragónia gyors Ebrója! Bár rohanva szeli át a várost és vidéket, lusta nádast épít hol megpihen gém és gólya, virágzik végtelen méhében a vízi élet. A természet tényleg a legnemesebb alkotó; megértem Gaudít zabolátlan báját látva. Mást ugyan minek? Ennél szebb létre nem hozható: szelíd, homokos lagúnát árnyékoló pálma. Azúrkék, tiszta, sekély víz...