Bejegyzések

Az ellopott korona

Kép
  Az elveszett korona – Egy történet első része a Farkas Királyságból – A Meredély-hegység bükköseit jóformán átláthatatlan sötétségbe burkolta a gyorsan leszállt éjszaka. A sűrű lombkorona útját állta a halovány holdsugárnak, így igen éles szem kellett ahhoz, hogy valaki ne essen-keljen, ha áthalad a fák között. Vagy esetleg varázslatra. A köpönyegbe burkolódzó alak amiatt nem aggódott, hogy ő lát-e. Akadt bőven trükk a tarsolyában. Az sokkal inkább óvatosságra késztette, hogy vajon eléggé az árnyak közé olvad-e, észreveheti-e őt egy éjjel is kiválóan látó állat, mondjuk egy farkas. Ha ugyanis nyomát érik, kellemetlen kérdésekre számíthat, talán szét is marcangolják. Esze ágában se lett volna idejönni, de túl sok választása nem volt. Utasítást kapott olyasvalakitől, aki úr élete felett – pontosabban úrnő. Kérlelhetetlen, hidegszívű és kegyetlen úrnő. Számos dolgot lovasított meg évszázados élete során, s az Avilág legügyesebb tolvajaként tartották számon. Mikor azonban arra kapot...
Megjegyzés küldése
További információk

Tolvajok éjszakája

Kép
  Tolvajok éjszakája – Egy történet a Hal Királyságból – Három alak toporgott a Feneketlen-tó partján. A fogyó hold elé kúszó fellegek árnyékot vetettek vonásaikra, sejteni se lehetett, kik ők. Megrezdült a part menti nádas. A három alak egyemberként fordult oda. Halványan derengő, zöldes fényben irizáló nőalak bontakozott ki a növényzetből. – Bocsánat, hogy megvárakoztattam az urakat – kuncogott halkan. Az egyik alak leintette. – Üsse kavics. Elhozta? Magánál van? – Lassan a testtel – kacagott a nő. – Előbb kérem a fizetségemet. Az alku az alku, így egyeztünk meg. – Duhaj, Ocsú! Adjátok meg a tavitündérnek, ami őt illeti – intett társainak a szószóló. A másik kettő. erszényéért nyúlt, és csillogó aranytallérokat számoltak ki tenyerükbe, összesen tizenhatot. A tündér elégedetten duruzsolt. – És egyesek azt hiszik, csak a földönjárókat boldogítja a pénz… Az arany érték mindenütt. A legértékállóbb kincs közvetlenül a határozatlan tartalmú ígéretek után. – Örvendek, h...
Megjegyzés küldése
További információk

Natura artis magistra

Kép
  Natura artis magistra Ó, milyen csodásak Katalónia sziklái! Köves lábukat a Földközi-tengerben mossák, rücskös tenyerükről havas hegyekig ellátni, szakálluk tövisbozót, aszfodélosz, olajfák.   Ó, milyen csodásak Andalúzia hegyei! Mitikus uralkodókként állnak egymás mellett, fenséges palástjukat fákból, bokrokból szövi tarka aranyra-zöldre a vén anyatermészet.   Ó, milyen csodás az óceánpart Tenerifén! A nyughatatlan, mindig ostromló, vad hullámok és a szelíden táncoló pálmafák közt bús szén, gyászszínű homok s bazalt a határ – „kövesárok…”   Ó, milyen csodás Aragónia gyors Ebrója! Bár rohanva szeli át a várost és vidéket, lusta nádast épít hol megpihen gém és gólya, virágzik végtelen méhében a vízi élet.   A természet tényleg a legnemesebb alkotó; megértem Gaudít zabolátlan báját látva. Mást ugyan minek? Ennél szebb létre nem hozható: szelíd, homokos lagúnát árnyékoló pálma.   Azúrkék, tiszta, sekély víz...
Megjegyzés küldése
További információk

A viszály vége

Kép
  A viszály vége – Egy történet a Róka Királyságból – Az Elhagyatott Erdő peremén, a fák árnyékában tárgyalóasztalt állítottak fel. Vegyes társaság ülte körül: rókák, nyulak, emberek. A levegőben tapintani lehetett a feszültséget. II. Rikmond, a Róka Király tettetett mélázással leplezte valódi érzéseit. Még nem jutott dűlőre, jó ötlet volt-e engedni annak a furcsa ötletnek, hogy egy előkelő, egy ember közreműködésével tárgyaljon békekötésről egyik legádázabb ellenségével a Nyúl Királysággal. Lopva szemügyre vette a két főkolompost. Lagopus Almondin, a nyulak egyre vénülő királya, akivel két éve áll hadban, mióta csak trónra jutott. Lassan egy évtizede húzódott e konfliktus, s azt megelőzően is rendszeres incidensek, villongások jellemezték a két királyság kapcsolatát. A Nyúl Királytól és Rikmondtól egyelő távolságra helyt foglalt középkorú férfi, Regoi Trotota e viharos viszonyra kívánt megoldást találni amódon, hogy tárgyalóasztalhoz invitálta a feleket, és vállalta egyfajta közv...
Megjegyzés küldése
További információk

A Veszett Véreb születése

Kép
  A Veszett Véreb születése – Egy történet a Kopó Királyságból – A gazda haragos tekintettel nézte a feldúlt baromfiudvart. Kacsák, libák, tyúkok és a magkakas mind odavoltak. Amelyiket nem ragadták el a rókák, helyben tépték szét, s fogyasztották el. Pár hónapon belül másodszor. – A devla vinné el az összes vörösbundás rotrem degát – szitkozódott. Ha nem lenne az átkozott koronájuk, rögvest vasvillával eredne utánuk. Ezek bizonygatják, hogy civilizált élőlények, mert királyságuk van? Barbár állatok, mondjanak bármit. Tehetetlen dühe célt váltott, ahogy izgatott csaholás kíséretében megjelent a két kopó, anya és kölyke, amiket az első dúlás után vett. Tudta, hogy nem tipikus házőrzők, de úgy okoskodott, ha felhajtani képesek a vadat, elűzni ugyanúgy. Hogy ez nem így történt, azért csakis a két eb lehet felelős. – Mihaszna pernahajderek – dörrent rájuk, s keményen oldalba rúgta a vidáman lábához dörgölődző anyakutyát. Az szűkölt és nyüszített, kölyke riadtan hátrált. – Sele...
Megjegyzés küldése
További információk

Egy sör, egy bor és két államtitok

Kép
  Egy sör, egy bor és két államtitok – Egy történet a Nyúl Királyságból – Lepidus Almondin, a nyulak királya megforgatta mancsában vérszínű vörösborral telitöltött poharát, miközben körülnézett. A rókáknak még nem volt nyoma. Szokás szerint késtek. Bosszantó, hogy nem erényük a pontosság – gondolta a király. Nem mintha sietős dolga lett volna, az egész napot erre a tárgyalásra szánta, ugyanakkor az ilyesfajta tapintatlanságot nem szívlelte. A másik fél azt üzente ezzel meglátása szerint, hogy nem tiszteli tárgyalópartnerét. Egyik testőre, egy hetyke fülű mezei nyúl lépett oda hozzá. – Felség, megérkezett Rudolf király és küldöttsége – mondta. – Ideje volt – kortyolt bele a borba Lepidus. – Mennyien érkeztek? – A királyon túl három tanácsadó, féltucat szolga és tizenöt testőr. Persze lehet, hogy a koronájuk ereje… – Bízzunk benne, hogy nem – szakította félbe a Nyúl Király. – Az Ősökre esküdtünk, hogy nem élünk a koronáink erejével. A testőr biccentett, majd haptákba vágta magát, s ...
Megjegyzés küldése
További információk

Kacor király eltűnése

Kép
  Kacor király eltűnése – Egy történet a Macska Királyságból – Árokdőléspusztai Kankant (ismertebb nevén a Macskapitányt) fojtott, nem szűnő kiáltozás ébresztette mély álmából. A királyi testőrség éjfekete bundájú, középkorú parancsnoka nagyokat pislogva, bosszankodva kereste, ki zavarta meg éjszakai pihenését. Mikor tekintete megakadt két, egymásra megszólalásig hasonlító, fehér-tarka ifjú kandúron, bajusza az égnek meredt. – Nyikott és Nyivák, Sündörög várának két címzetes csirkefogója, ezúttal mit akartok? – dörögte. – Micsoda fergeteges tréfa vagy balul sikerült elgondolás vezetett olyan következményekhez, hogy meg kell szakítsam kiérdemelt szundításomat? – Kapitány úr, fontos jelentenivalónk van – vágta magát haptákba Nyikott. Kankan továbbra se bírta megszokni, hogy emberszerű testtartást lát macskától. Persze a királyi felség ötlete, hogy a korona adta kilenc életnyi erőt arra használta, minden alattvalója tudjon ember módra járni, fogni, ügyeskedni, felvirágoztatta a Macsk...
Megjegyzés küldése
További információk