Bejegyzések

Recenzió az Élet összes arcához (Daróci Lajosné)

Kép
Recenzió az Élet összes arcához Cserni – már a név zeneisége is kedves, visszarepít az emlékekbe.   De hagyjuk a dicsőséges múltat, a jelen is biztató. A gyermek beváltotta a hozzáfűzött reményeket: regényei lebilincselő cselekményessége beszippant, elvarázsol. Versei pedig a költészet teljes tárházát felvonultatják: a líra minden műfaját megtalálni nála, és tartalmi sokféleségéről is beszélhetünk. Igaz ez második verseskötetére is, melynek címe: Élet összes arca. A kötetben hetvennégy költemény kapott helyet három ciklusba s hat részbe rendezve. A ciklusok címe ellentétpárokra épül: Képzelet és valóság; Mélységek és magasságok; Kezdettől a végzetig. Mindezeket kiegészíti egy-egy kötetindító, és -záró ars poetica, valamint a ciklusok elején álló, cím nélküli vezérversek, melyek akrosztichonjai is sejtetik az elkövetkező versek fő tartalmiságát (kiolvashatók a BABONA, ÉREZNI és UTAZÁS szavak). Valóban megjelenik az élet összes arca… A következőkben az egyes részeket, s a számomr
Megjegyzés küldése
További információk

Leszámolás a Nagyvárad téren

Kép
  Leszámolás a Nagyvárad téren Első rész: Szemtelenség a harmadik hatványon Az utóbbi időkben a fókák kezdtek borzasztóan elszemtelenedni. Mintha azáltal, hogy felvásároltak pár tekintélyes méretű pesti bérházat, mindjárt megmondhatnák, ki és milyen dallamot ugasson. Felháborító. Igaz, nem indult ez ilyen radikálisan. Először csak megszólaltak. A szájtáti állatkerti látogatóknak előre köszöntek, hogy „Alászolgja!” meg „Jó napot kívánok!” Biztos vagyok benne, ha kalapjuk lett volna, megemelik. De nem volt – akkor még. Ugyanis csodálóik csordája ajándékokkal kezdte elhalmozni őket a jeles mutatványokért cserébe. Kaptak halat, pöttyös labdát, jeges-tengeri útikönyvet, ám egy idő után már szabályosan utasítgatni kezdték a pesti honpolgárokat, hogy milyen minőségű adományt szíveskedjenek színük elé helyezni, s milyen rendszerességgel. Ha pedig valaki ellenkezni mert, azzal különös kegyetlenséggel bántak el: Trafóka nevű társuk eszkimó bundabugyivá transzformálta őket. Brrr, borzalom!
Megjegyzés küldése
További információk

Árulók vére

Kép
  Árulók vére – Vata Marothan története – Az Ó-Hegyhátra alkonyat ereszkedett. A horizont alá bukó, mélyvörös napkorong előtt egy lovas sziluettje rajzolódott ki. Lobogó köpenye és izmos hátasa módos származásról árulkodott. Kik közelebbről is látták, rögtön tudták, nem egyszerűen jómódú, hanem igen rangos és befolyásos előkelő az illető. Az öltözékén több helyen feltűnő ezüstlándzsára tekeredő zöld sárkány nem sok kétséget hagyott, hogy az illető mely családhoz tartozik. S aki arca éles vonalait, sötét szemét, valamint azt a jellegzetes sebhelyet a szája sarkában észrevette, arra is rájött, az utazó nem más, mint Vata Marothan, a sárkányos-lándzsás nagyurak családfője. A férfi általában szigorú arcán most elégedett mosoly ült. Nemrég lezárt egy ügyet, mely egy ideje szálka volt a szemében. Két rossz lehetőség közül kellett választania, de ő talált egy hamadikat. Egy határozottan marothanos utat. A békeszerződés, melyet nagyapja kötött Botthus Doranskyval, megnehezítette a ter
Megjegyzés küldése
További információk

Szépséges szennyeződés

Kép
  Szépséges szennyeződés Ahogy a legszebb, színes ékköveket szennyeződésbe mártott ecset pingálja pompássá, úgy az emberből egy darabot lenyes az élet, hogy tökéletlenül legyen tökéletes. Az a kis eltérés a kristályrácsban, az a porszem, zöld festékké váltan, az a kicsit más, az a „hiba” alfa s omega, és szépség a fia. Hibátlannak lenni… Biztos jó lehet, de túl szűk, de túl vaskos volna a keret életünk körül, melyből minden szín kiürül. Attól vagyok ember, attól vagyok szép, hogy karcolt lelkem kicsit piszkos és nem teljesen ép, ez adja a ragyogást, ez adja a fényem, ez az ok, hogy nem kell szürkeségben élnem. Minden hibám hozzám tesz, minden hiány épít, csillogóbbá formál, nem csak lassan vénít… Hát szép volna a vétek, mint a vadvirágos, tarka rétek, és a züllés érték? Hogy így éljünk, valakik kérték? Nem. Létem nem bűnbe merülve élem, de döntést nem szégyellek, hibát nem tagadok, önmagamhoz hű maradok. Bármi karistol, pettyez, belém vés, nem zavar. Szépsé
Megjegyzés küldése
További információk

Az eltitkolt szerelmek parkja

Kép
  Az eltitkolt szerelmek parkja London füstös, lágy ölén árny hajlik egy árnyra: öreg, odvas fa alatt szeretőjét várja. Nem tudhatja titkukat a városból senki; e békés Park utolsó mentsváruk jelenti. Madár se jár erre, ha éjfélt üt az óra, és kámforrá válhat, ki itt járt, virradóra. Nem locsog a Park soha – titkok szelíd őre: óvja mindenki vágyát, legyen hősi, dőre. Mozgalmas a mai éj: három pár is bújik acéllécek tövétől a csónakos tóig. Három pár az három sors hat személyre írva, a Park csendben figyeli – még bírja, még bírja… Az egyik pár titokban kell szeressék egymást, mert napvilágon szülne ég- és földindulást… Mézbe mártott citromhús minden lopott percük s csak a Park kis lugasa lehet közös kertjük. A másikak jóformán egymást nem ismerik: futó románcot rendez a telihold nekik. Vadul vetik magukat a másik karjába, nem törődve azzal, hogy lesz-e folytatása. A harmadik pár sötét lelkű, mint az éjjel: házasságot csúfolva ölelkeznek
Megjegyzés küldése
További információk

Az utolsó sárkány halála

Kép
  Az utolsó sárkány halála – Delivan Doransky története – Sirokvár hatalmas könyvtárterme a napok többségében üresen állt. A gyermekek, kiknek nevelése, oktatása rendre itt zajlik, egy-két órát töltöttek el benne hetente párszor, azon túl legfeljebb az vonult ide, ki nyugodt körülmények közt kívánt levelet írni. A tekintélyes bibliotékai gyűjtemény iránt kevesen mutattak érdeklődést, különösen a nyughatatlan, harcos ifjú, Delivan Doransky. S most mégis egy vaskos kódex fölé görnyedt; elmélyülten olvasott. Szép szál legény volt, Victorus három gyermeke közül a legidősebb; nemrégiben töltötte huszonkettedik életévét. Szőke haját rövidre vágva hordta, égszínkék szemében elszánt tűz lobogott, markáns arcvonásai magabiztosságot sugároztak. Ízig-vérig harcos volt, erős felépítésű, vállas fiatalember. Legotthonosabban a zsoldosok közt érezte magát – nem úgy, mint öccse, Edvard, ki nemrég tanulta csupán meg az olvasást és betűvetést, de ki nem lehetett tépni a könyveket kezéből. Annak,
Megjegyzés küldése
További információk