Bejegyzések

A Veszett Véreb születése

Kép
  A Veszett Véreb születése – Egy történet a Kopó Királyságból – A gazda haragos tekintettel nézte a feldúlt baromfiudvart. Kacsák, libák, tyúkok és a magkakas mind odavoltak. Amelyiket nem ragadták el a rókák, helyben tépték szét, s fogyasztották el. Pár hónapon belül másodszor. – A devla vinné el az összes vörösbundás rotrem degát – szitkozódott. Ha nem lenne az átkozott koronájuk, rögvest vasvillával eredne utánuk. Ezek bizonygatják, hogy civilizált élőlények, mert királyságuk van? Barbár állatok, mondjanak bármit. Tehetetlen dühe célt váltott, ahogy izgatott csaholás kíséretében megjelent a két kopó, anya és kölyke, amiket az első dúlás után vett. Tudta, hogy nem tipikus házőrzők, de úgy okoskodott, ha felhajtani képesek a vadat, elűzni ugyanúgy. Hogy ez nem így történt, azért csakis a két eb lehet felelős. – Mihaszna pernahajderek – dörrent rájuk, s keményen oldalba rúgta a vidáman lábához dörgölődző anyakutyát. Az szűkölt és nyüszített, kölyke riadtan hátrált. – Sele...
Megjegyzés küldése
További információk

Egy sör, egy bor és két államtitok

Kép
  Egy sör, egy bor és két államtitok – Egy történet a Nyúl Királyságból – Lepidus Almondin, a nyulak királya megforgatta mancsában vérszínű vörösborral telitöltött poharát, miközben körülnézett. A rókáknak még nem volt nyoma. Szokás szerint késtek. Bosszantó, hogy nem erényük a pontosság – gondolta a király. Nem mintha sietős dolga lett volna, az egész napot erre a tárgyalásra szánta, ugyanakkor az ilyesfajta tapintatlanságot nem szívlelte. A másik fél azt üzente ezzel meglátása szerint, hogy nem tiszteli tárgyalópartnerét. Egyik testőre, egy hetyke fülű mezei nyúl lépett oda hozzá. – Felség, megérkezett Rudolf király és küldöttsége – mondta. – Ideje volt – kortyolt bele a borba Lepidus. – Mennyien érkeztek? – A királyon túl három tanácsadó, féltucat szolga és tizenöt testőr. Persze lehet, hogy a koronájuk ereje… – Bízzunk benne, hogy nem – szakította félbe a Nyúl Király. – Az Ősökre esküdtünk, hogy nem élünk a koronáink erejével. A testőr biccentett, majd haptákba vágta magát, s ...
Megjegyzés küldése
További információk

Kacor király eltűnése

Kép
  Kacor király eltűnése – Egy történet a Macska Királyságból – Árokdőléspusztai Kankant (ismertebb nevén a Macskapitányt) fojtott, nem szűnő kiáltozás ébresztette mély álmából. A királyi testőrség éjfekete bundájú, középkorú parancsnoka nagyokat pislogva, bosszankodva kereste, ki zavarta meg éjszakai pihenését. Mikor tekintete megakadt két, egymásra megszólalásig hasonlító, fehér-tarka ifjú kandúron, bajusza az égnek meredt. – Nyikott és Nyivák, Sündörög várának két címzetes csirkefogója, ezúttal mit akartok? – dörögte. – Micsoda fergeteges tréfa vagy balul sikerült elgondolás vezetett olyan következményekhez, hogy meg kell szakítsam kiérdemelt szundításomat? – Kapitány úr, fontos jelentenivalónk van – vágta magát haptákba Nyikott. Kankan továbbra se bírta megszokni, hogy emberszerű testtartást lát macskától. Persze a királyi felség ötlete, hogy a korona adta kilenc életnyi erőt arra használta, minden alattvalója tudjon ember módra járni, fogni, ügyeskedni, felvirágoztatta a Macsk...
Megjegyzés küldése
További információk

Lidércfény az éjszakában

Kép
  Lidércfény az éjszakában – Egy történet a Béka Királyságból – Enyvszerűen fekete, csillagtalan éjjel borult Mistaria déli szegletére. Az Anctis folyó mocsaras deltája veszedelmesebb volt, mint máskor. Valami embernek mégis pont ekkor vitt erre az útja, szitkozódott is rendesen. A balsorsú utazó nem sejthette, merre lép, hol van biztonságos zsombék, és merre nyeli el a láp. Az alak botorkálását egy testes varangy leste az egyik sáscsomóból. Általában nem törődött az emberekkel, főleg, ha felverik álmából. Akadt elég gondja a saját háza táján. De ennek a férfinek a hangja ismerősnek tűnt. Mintha találkozott már volna vele… Rövidesen rájött, kit sodort útjába a sors. Sámán volt az illető, a környéken él. Vele kellett a minap megvitatnia Onga király nevében az azévi szúnyoggyérítés részleteit. Úgy tudta eddig, a Tanács küldte, s már rég visszatért Capitrexbe. Ennyire eltévedt volna? Már azon volt, hogy megszólítja, mikor a vaksötétben apró, ugráló fénypont gyúlt. A sámán meg...
Megjegyzés küldése
További információk

Tedd, amit kell!

Kép
  Tedd, amit kell! – Egy történet a Sas Királyságból   – Nagra, az ifjú békászó sas némán állt őrhelyén. Pár hete fejeződött be kiképzése, immár a királyi testőrség tagja volt – a legfiatalabb a Sas Királyság történetében. Épp ezért akart tökéletes teljesítményt nyújtani, hogy bebizonyítsa, zsenge kora ellenére ér annyit, mint tapasztalt, öreg társai. Mióta a tojásból kibújt, arra készült, hogy az őrség tagja lehessen. Együtt akart szárnyalni a Sascsúcs legbüszkébb és legerősebb, mindenki által megbecsült lakóival. Fittyet hányt azok okoskodására, akik azt hajtogatták, ez a hivatás felesleges, hisz Chrysetos király mindent lát széles e világon a mágikus Sas Korona segítségével – minek őrszem neki? Nagra erre mindig azt felelte, hogy az uralkodónak más dolga is akad, mint a koronával fürkészni a messzi határt. Az őrség megkönnyíti a dolgát, s távol tartja az esetleges betolakodókat. Mondjuk aki ide feljut, azt nem állítja meg pár éles csőr és karom – gondolta Nagra. Királ...
Megjegyzés küldése
További információk

A kereskedő különös éjszakája

Kép
  A kereskedő különös éjszakája – Philemon Wertener története – Hűvös, metsző szél süvített végig a tájon, fel-felkapta a frissen hullt porhavat, táncoltatta a pelyheket a levegőben, mintha apró tündérek volnának. Az eget ónszürke, testes fellegek sötétítették el, a napnak akkor se sok esélye lett volna átsütni rajtuk, ha nem hanyatlott volna már a látóhatár alá. Kemény, fogcsikorgató téli éjszaka ígéretét hordozta a természet. Philemon Wertener összébb húzta prémsubáját. Becses portékával megpakolt szekér ide vagy oda, kezdte bánni, hogy nem hallgatott a szántóvetőre, aki azt tanácsolta, ne vágjon már neki a Meredély-hegységnek, korán esteledik, az utak veszélyesek ilyenkor. A farkasoktól nem annyira tartott, az út, amelyet kinézett magának, megkerülte az ordasok királyságát, bízott benne, ennek fényében nem támadnak rá. A csontig hatoló hideg és a hóvihar eshetősége annál inkább aggasztotta. Meregette nagyon a szemét, látszik-e nyoma emberi tevékenységnek, az alkony és a ...
Megjegyzés küldése
További információk

Olajtenger

Kép
  Olajtenger Lyukat ütöttek az olajosüveg falán. Erősebbnek hitték talán, vagy nüxi, sötét indítékuk volt, ki tudja? Egy biztos: az olaj cseppfolyós, nyálkás ujja láthatatlan, de tapintható mintákat rajzol a szövetekbe, mint egy inverz szabó (ő tönkreteszi a ruhát). A lyuk tágul. Repedezik a gát. Két tenyeremmel tapasztanám a rést be, de a cakkos perem intését a bőrömbe véste, s most vérrel elegyes az olaj és véres olajjal a talaj. A textil és a föld már kihányja az erőszakkal beletömött levet. S ha már többet nem szív fel, nem fal, áradni kezd az aranyló apokalipszis, fojtogató, folyékony szepszis. Ujjaim olajtól síkosan veszem el, hogy tisztára mossam, de úgy zubog már az ár, hogy lábamról ledönt, és körülöttem mindent eláraszt, elönt. Síkos szigetként lebegek az olajtengeren, ősi sziklák figyelnek szenvtelen, lesik, a hullámok kit, mikor szaggatnak szét, és formálják egy új kor modern Kharübdiszét. 2025. 12. 12.
Megjegyzés küldése
További információk