Bejegyzések

Lidércfény az éjszakában

Kép
  Lidércfény az éjszakában – Egy történet a Béka Királyságból – Enyvszerűen fekete, csillagtalan éjjel borult Mistaria déli szegletére. Az Anctis folyó mocsaras deltája veszedelmesebb volt, mint máskor. Valami embernek mégis pont ekkor vitt erre az útja, szitkozódott is rendesen. A balsorsú utazó nem sejthette, merre lép, hol van biztonságos zsombék, és merre nyeli el a láp. Az alak botorkálását egy testes varangy leste az egyik sáscsomóból. Általában nem törődött az emberekkel, főleg, ha felverik álmából. Akadt elég gondja a saját háza táján. De ennek a férfinek a hangja ismerősnek tűnt. Mintha találkozott már volna vele… Rövidesen rájött, kit sodort útjába a sors. Sámán volt az illető, a környéken él. Vele kellett a minap megvitatnia Onga király nevében az azévi szúnyoggyérítés részleteit. Úgy tudta eddig, a Tanács küldte, s már rég visszatért Capitrexbe. Ennyire eltévedt volna? Már azon volt, hogy megszólítja, mikor a vaksötétben apró, ugráló fénypont gyúlt. A sámán meg...
Megjegyzés küldése
További információk

Tedd, amit kell!

Kép
  Tedd, amit kell! – Egy történet a Sas Királyságból   – Nagra, az ifjú békászó sas némán állt őrhelyén. Pár hete fejeződött be kiképzése, immár a királyi testőrség tagja volt – a legfiatalabb a Sas Királyság történetében. Épp ezért akart tökéletes teljesítményt nyújtani, hogy bebizonyítsa, zsenge kora ellenére ér annyit, mint tapasztalt, öreg társai. Mióta a tojásból kibújt, arra készült, hogy az őrség tagja lehessen. Együtt akart szárnyalni a Sascsúcs legbüszkébb és legerősebb, mindenki által megbecsült lakóival. Fittyet hányt azok okoskodására, akik azt hajtogatták, ez a hivatás felesleges, hisz Chrysetos király mindent lát széles e világon a mágikus Sas Korona segítségével – minek őrszem neki? Nagra erre mindig azt felelte, hogy az uralkodónak más dolga is akad, mint a koronával fürkészni a messzi határt. Az őrség megkönnyíti a dolgát, s távol tartja az esetleges betolakodókat. Mondjuk aki ide feljut, azt nem állítja meg pár éles csőr és karom – gondolta Nagra. Királ...
Megjegyzés küldése
További információk

A kereskedő különös éjszakája

Kép
  A kereskedő különös éjszakája – Philemon Wertener története – Hűvös, metsző szél süvített végig a tájon, fel-felkapta a frissen hullt porhavat, táncoltatta a pelyheket a levegőben, mintha apró tündérek volnának. Az eget ónszürke, testes fellegek sötétítették el, a napnak akkor se sok esélye lett volna átsütni rajtuk, ha nem hanyatlott volna már a látóhatár alá. Kemény, fogcsikorgató téli éjszaka ígéretét hordozta a természet. Philemon Wertener összébb húzta prémsubáját. Becses portékával megpakolt szekér ide vagy oda, kezdte bánni, hogy nem hallgatott a szántóvetőre, aki azt tanácsolta, ne vágjon már neki a Meredély-hegységnek, korán esteledik, az utak veszélyesek ilyenkor. A farkasoktól nem annyira tartott, az út, amelyet kinézett magának, megkerülte az ordasok királyságát, bízott benne, ennek fényében nem támadnak rá. A csontig hatoló hideg és a hóvihar eshetősége annál inkább aggasztotta. Meregette nagyon a szemét, látszik-e nyoma emberi tevékenységnek, az alkony és a ...
Megjegyzés küldése
További információk

Olajtenger

Kép
  Olajtenger Lyukat ütöttek az olajosüveg falán. Erősebbnek hitték talán, vagy nüxi, sötét indítékuk volt, ki tudja? Egy biztos: az olaj cseppfolyós, nyálkás ujja láthatatlan, de tapintható mintákat rajzol a szövetekbe, mint egy inverz szabó (ő tönkreteszi a ruhát). A lyuk tágul. Repedezik a gát. Két tenyeremmel tapasztanám a rést be, de a cakkos perem intését a bőrömbe véste, s most vérrel elegyes az olaj és véres olajjal a talaj. A textil és a föld már kihányja az erőszakkal beletömött levet. S ha már többet nem szív fel, nem fal, áradni kezd az aranyló apokalipszis, fojtogató, folyékony szepszis. Ujjaim olajtól síkosan veszem el, hogy tisztára mossam, de úgy zubog már az ár, hogy lábamról ledönt, és körülöttem mindent eláraszt, elönt. Síkos szigetként lebegek az olajtengeren, ősi sziklák figyelnek szenvtelen, lesik, a hullámok kit, mikor szaggatnak szét, és formálják egy új kor modern Kharübdiszét. 2025. 12. 12.
Megjegyzés küldése
További információk

Nürnbergi útinapló 12.

Kép
  Nürnbergi útinapló Tizenkettedik rész: Eseménytelen (?) hazaút Az utolsó napra program nincs tervezve, a szállást tíz óráig el kell hagynunk, de jóval hamarabb elindulunk, tekintve, hogy a vonatunk fél tízkor érkezik Nürnbergbe. Ébredés, reggeli után tempósan, de figyelmesen összecsomagolunk. Jómagam a „szajrégyűjtést” se hagyom ki, a bekészített, el nem fogyasztott tasakos cukrokat, instant kávét, teát és ásványvizet Boti szemforgatásától kísérve elcsomagolom. Az általunk vett, megmaradt ételek elosztásában se kér nagy részt, egy fél uborkán kívül mindent nekem hagy (többek közt rengeteg vajat, egy bontott étolajat, némi sajtot és felvágottat), azt is csak azért teszi el, mert én nem szeretem, ezért semmi kedvem magammal cipelni. Mikor mindent összeszedünk, utoljára körbenézek, hogy biztos semmi se marad itt, majd cipőt húzunk, a kulcsot a szállásadó által kért széfbe tesszük, és elhagyjuk az apartman-komplexumot. Az állomásra simább utunk van, mint idefele jövet, nem esi...
Megjegyzés küldése
További információk

Két szonett Bacchushoz

Kép
  Két szonett Bacchushoz I. A bor szonettje Itala a bánatnak a bor, Bacchus? Szőlőszemekből könny csorog hordókba, s jajgat a tő, a megcsonkított korpusz, a tiprástól őt senki meg nem óvja? Vagy örömkönnyeket sírnak a szemek? S boldogságuk bére, hogy kifacsarjuk, kisajtoljuk belőlük? Nem értelek, Bacchus: hogy adják vérük, könnyük, húsuk? Ha a bor lényegét se érthetem meg (áldozat-e, mi gyilkosától remeg, vagy ujjongó hérosz nagy küldetéssel), az ember mikéntjét hogy foghatnám fel? S Olümposzról látszik, sír, örül agyunk? …Onnan mi is csak szőlőszemek vagyunk. II. Az őrület szonettje Alattvalód lettem, látod? Miattad… Ilyen az emberi elme: törékeny; tagadd meg tőle a tudást, s meghasad, mert zseni s őrült közt a határ keskeny. Hát költözz belém, és falj fel egészen, legyek a világ címeres bolondja! Mert csak a bolond szólhat be merészen úgy, hogy haragját magára ne vonja égen-földön lakó nagy hatalmaknak. Vállalom, hogy leköpnek, kigúnyolnak, kés...
Megjegyzés küldése
További információk

Részegek és józanok

Kép
  Részegek és józanok Egy kopott kanapén ülök, a kezemben pohár alján egy deci olaszrizling bódult táncot jár, ring ritmikusan a villódzó, visító fénnyel a zenére, amelytől furcsán hangos az éjjel. Hiába tömeg, egy kép magát belém harapta: én alig ittam, te felöntöttél a garatra. Szinte ide hallom, ahogy akadozó nyelvvel ajkaidról száz homéroszi hősköltemény kel kitalált, eltúlzott és megélt kalandjaidról. Tekinteted megakad rajtam. Szembogaradból tűnik a fény pillanatra – hogy szakadjon a gát, jöttödben felhajtasz egy vörösáfonyás vodkát. Mindig így kezdődik: ártatlan beszélgetéssel. Forró közelséged cserfes félhomály fedi el a többiek elől (miért félsz, hogy bárki figyelne?), nem vesz célkeresztbe semelyik haver figyelme, mégis öt perc után jön a szokásos mondatod: Gyere velem ki, hátha látunk hullócsillagot! Idekint minden csendesebb, és hűvös van kicsit. Lúdbőrzök, mire rám adsz egy barna kötött pulcsit, a sajátod… Belepirulok sokadjára is, miközben le...
Megjegyzés küldése
További információk