Mesél a kályha

 


Mesél a kályha

Holdillatú, lágy estéken,
mikor a szél hevesen zúg,
kályha köré ülnek csendben
mind, kik vágynak pihenésre.
Pattogó lángnyelvek és kellemes meleg
halkan meséket elevenítenek meg.

Csempéjére ravasz róka
mázas képe van égetve,
megleckézteti a gólya
épp őt, hogy mást be ne csapjon.
És szinte hallani, amit a madár mond:
Rossz szándékból fakad mindig, mindig a gond.

Másik képen szamár ordít,
üvölti, hogy a fű égkék.
Tigris ebből vitát fordít,
s oroszlán tesz igazságot:
tigrist megbünteti, szamarat elhajtja,
ostobával okos magát ne zavarja.

Akad kutya, teknős és nyúl,
tücsök, hangya, ordasfarkas,
tűz fényénél mind előnyúl
mozdulatlan helyzetéből.
Nappal színes képek, mozdulatlan ábrák,
titkon, némán egyre az est jöttét várják.

S holdvilágos, lágy estéken,
mikor a szél csontig hatol,
kályha mellett ülnek körben
mind, akik mesére várnak.
És mesél a kályha emberről, állatról,
s mindbe morzsát csempész a való világból.

2025. 10. 07.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csokor

Nürnbergi útinapló 1.

Tündérerdő