Van egy híd...

 

Van egy híd…

Van egy híd a ködös óvárosban,
minden oldalról deszkák veszik körül,
kintről ne lássák, ki lépte koppan,
mikor egy ítélet villámként dördül.

Mielőtt belép, lehet még bárki,
történetének hangos mesélője,
a hídon kénytelen mássá válni,
átöltözni a rászabott szerepre.

Csuklyával takarják el az arcát,
és éles bárdot adnak a kezébe.
Aki ránéz, embert többé nem lát,
ő a sors megtestesült Erünnisze.

Nincsen választása, ezt tudja jól:
elvégzi a rászabott feladatot,
és mikor hajnalban a kakas szól,
levetheti a kényszerű alakot.

S csak jönnek-mennek a hídon folyton,
magukra öltenek száz titkos csuklyát,
örök körforgás, örök s monoton,
s a híd őrzi örökké mindük titkát.

 

2025. 08. 09.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy virág kérése

Nürnbergi útinapló 1.

Tündérerdő