A táltos unokaöccse

 

A táltos unokaöccse

– Kilien Kywere története –

Tövisbozót, a Kywere-család központi vára nem véletlenül viselte a Kacsalábon forgó palota becenevet. Az aranygriff gyermekei közt sok táltos, sámán, vajákos és más varázstudó akadt. Nem volt kivétel az az ősük sem, aki Tövisbozótot építtette. Megbűvölte a köveket, melyek oly könnyűek lettek, hogy megtartotta őket egy vén, göcsörtös, madárlábra emlékeztető fa, viszont erősek, hogy ellenálljanak a támadásnak. Így nem kellett kiirtani a környező erdőket, amit a természet azzal hálált meg, hogy elrejtette a Kacsalábon forgó palotát azok elől, akik ártó szándékkal közeledtek hozzá. Szép dolgokra képes a mágia, igaz?

Kilien Kywere, az aranygriffes családfő egyetlen fia is így gondolta. Legendás tetteket végrehajtó elődeiről szóló történeteken nevelkedett. Táltosok, akik állatkirályokkal szövetkeztek ellenségeik legyőzésére, boszorkányok, akik megrontották és elátkozták a családjuknak ártókat, s a legutóbbi Vadon Varázslója, Göncöl is vérében Kywere. Az ifjú Kilien csodálta őket, s legnagyobb álma volt, hogy hozzájuk hasonlóvá váljon, nagy tetteket hajtson végre. A bökkenő annyi volt csupán, hogy nem tudott varázsolni.

Nem született táltosjeggyel, s nő sem volt, hogy boszorkány vagy vajákos asszony lehessen belőle. Pár éve elment sámánnak tanulni, ám a legegyszerűbb bűvöléseket se tudta végrehajtani. Megfordult tudós pásztoroknál, garabonciásoknál, mind azt mondták neki, hiányzik belőle a szikra. A mágiához energia kell. Akiben nincs meg, annak szereznie kell, s ennek egyetlen tartós módja, ha ördögökkel cimborál az illető.

Mérgesen túrt bele sötétbarna fürtjeibe. Igazságtalannak érezte a világot. Hogy váljon naggyá, ha nincs varázsereje? Egy mágiához nem értő Kywere-t ki venne komolyan? Ha viszont sötét úton jut bűvös képességekhez, titkolóznia kell egy életen át, ha nem akarja, hogy megvessék, rettegjenek tőle. Csak rossz választás van.

Kezdett hajlani mégis arra, hogy látogatást tegyen a Pokolba. Különleges akart lenni, legendás. Ára van? Minek nincs? Ha elég ügyes, felajánlhat olyasmit a szarvas-patás bajkeverőknek, amit senki se tart gazságnak. Akkor pedig átvágja ezt a látszólag kibogozhatatlan csomót.

Hirtelen pattant fel, s Tövisbozót kapuja felé indult. Pillanatra sem akart megtorpanni, nehogy meggondolja magát. A fiatal szív túl könnyen válik meg elhatározásaitól.

Kilépett a kapun, majd ágról ágra ugrálva és csúszva ereszkedett le a tisztásra, amit sűrű erdő és cserjés övezett. Ha jól emlékezett, nem messze innen akad bejárata a Pokolnak, odamegy, és segítséget kér az ördögöktől. Az úton pedig kiókumálja, mit ajánljon fel a mágikus erőért cserébe. A legjobb lenne talán…

– Hová indulsz ily sebbel-lobbal, Kili? – kérdezte egy medvebrummogásra emlékeztető, barátságos hang. Az ifjú úgy torpant meg, mint a tetten ért tolvaj. Hátrakapta a fejét. Szürkés hajú, vaskos karú nagybátyja, a táltos Trestien Kywere heverészett a tisztás szélén magasló egyik fa tövében.

Csodás… Pont most! – dohogott magában Kilien, de hangosan csak ennyit mondott:

– Sétára indultam a környéken, Tres bácsi.

– Kétségtelen, hogy pompás idő ez a sétához. De nem jó azt elkapkodni. Úgy nem érezheted át igazán a természet szépségét.

– Nem mindenki érti ám a fák beszédét és a madarak énekét – jegyezte meg kicsit epésebben, mint akarta. Nehezen leplezte irigységét a varázshasználók képességei iránt. Trestien hümmögött.

– Innen fúj a szél, jól sejtettem én. Ismét szerencsét próbálnál, hátha valaki kitanít varázslónak?

– Mi ebben a rossz? – csattant fel Kilien. – Egy olyan családban, amely a mágusairól híres, másképp hogy érvényesülhetnék? Rajtam röhögne egész Mistaria, az egyetlen Kywere, aki egy nyomorult talizmánt se tud készíteni…

– Nem te lennél az egyetlen. Apád se ért a bűbájossághoz.

– És nem is ért el semmit. Milyen nagy tetteket hajtottunk végre az elmúlt időkben? A többi család egyre gazdagabbá, erősebbé nő, kiterjesztik a hatalmukat, mi pedig kuporgunk Tövisbozótban és néha meghívunk egy-két előkelőt vacsorára. Hatalmas tettek, mondhatom.

Trestien nem szólt, hanem fölkelt, s elindult az erdő mélye felé. Intett Kiliennek, hogy kövesse. Az ifjú habozott egy darabig, de végül a nyomába szegődött.

Nem mentek messzire. A nagydarab táltos letérdelt a földre, s félrehajtotta a páfrányleveleket. Gombák álltak alatta gyűrűt formálva.

– Boszorkánykör – ismerte fel a jelenséget Kilien. – Bűvös ereje van.

– Úgy bizony. De ha nem pont így nőttek volna ki a földből, hétköznapi gombák lennének. Semmiféle hasznot nem hajtanának nekünk.

– Biztos? – ráncolta a homlokát a fiú. – Lehet, tévedek, de ez nem csiperkegomba? Jó ízű, egészséges fajta. Sok pénzt adnak érte a piacon.

– Igazad van, jól ismered a gombákat, úgy tűnik – mosolyodott el Trestien, majd továbbindult. Rövidesen ismét megtorpant, s lehajolt egy kis virághoz.

– Micsoda eltévedt kis kóborló! – mondta. – Ez a gyógyfű ritkán marad meg sötét helyen. Kár, hogy nem gonoszjáró napon nyílt, úgy megsokszorozódna az ereje. Így egymagában semmire se jó.

– Nem értek egyet – ingatta a fejét Kilien. – Az egyik tudós pásztor mesélte, hogy ha erjesztett lébe áztatjuk a gyógynövényt, ugyanazt a hatást érhetjük el, mintha magától lenne varázsereje. Az alkohol koncentrálja a jótékony anyagokat.

– Bölcs ember lehetet az a pásztor. Azt hiszem, kipróbálom, amit mond.

Leszakította a növényt, majd folytatták útjukat. Rövidesen Trestien feltartott kézzel jelezte unokaöccsének, hogy álljon meg. Csendre intett, s előre mutatott. Szarvas ivott egy pocsolyából.

– Gyönyörű állat, ugye? – mormogta a táltos. – De azon kívül, hogy megcsodáljuk, nincs más haszna. Nem iramszarvas, aki fölhághatna a napig, egyszerű rőtvad csupán.

– Kezdem azt hinni, szórakozol velem – forgatta a szemét Kilien. – A vadászat szépségeiről nem hallottál még? Nem ízleltél gímhúst soha? S táltosként tudnod kell azt is, hogy az erdőnek szüksége van a szarvasra, éppúgy, mint a gombára, gyógyfűre. Áruld már el, miért játszod a bolondot, Tres bácsi?

– Nem szórakozok veled, s nem is játszom – nézett rá nagybátyja. – Leckét tanítok neked. A gombák, a gyógynövények, a szarvasok, ahogy te magad is kiválóan rámutattál, nem csak akkor értékesek, ha átitatódnak mágiával. Te miért lennél kivétel? Azt mondtad, varázserő nélkül nem érsz semmit. Nézz magadra: erős a karod, sudár a törzsed, éles az eszed. Hadvezér lehetsz, várkapitány, vitéz… Ezernyi lehetőség rejlik benned. A mágia csak egy képesség a sok közül, amit ember birtokolhat. Hogy az aranygriff nemzetségének számos tagja bír vele, puszta véletlen, mint a boszorkánykör létrejötte. Ne hagyd, hogy az határozzon meg, amiben mások jók! Ne rokonokhoz mérd magad, csak saját személyedhez! Válj naggyá abban, amihez értesz, ahelyett, hogy az elérhetetlent hajszolva buknál el.

Kilien hallgatott. Nagybátyja szavai mélyre hatoltak.

– S miben vagyok jó szerinted? – kérdezte végül.

– Remekül átlátod a világ működését, az összefüggéseket. Nem félsz megmondani a véleményedet, kiigazítani mások tévedését. Éles az eszed, jól forog a nyelved. Kiáló képességek a tárgyalóasztalhoz. S a szablyával is jól bánsz, nemdebár?

– Igaz.

– Ezek a képességek remek családfővé tesznek majd. Ha Gideon meghal, a fiaként rád száll a Kywere-ek és csatlósaik vezetése. S akkor nem az dönti majd el, jó vezető leszel-e, hogy értesz a mágiához, vagy nem, hanem az emberismeret, bátorság, meggyőzőképesség. Nem csak a varázslók lesznek hősök. Sőt. Az egyszerű emberekből gyakrabban válnak legendás alakok. Bár a hírnév nem minden, többet ér, ha boldog vagy. De szerintem úgyse tudlak meggyőzni.

– Van, akit a hírnév tesz boldoggá.

– Könnyen lehet. Ezesetben kívánom, hogy légy neves vezér, Kili.

Megpaskolta a legény vállát, s elindult vissza Tövisbozót felé.