Ártatlanok balladája

 

Ártatlanok balladája

Félreverik a harangokat,
nagyurak állnak egy halott körül.
A jövendő ládáján lakat,
és szívükben baljós kételyek.
Meghalt a király! Éljen a király?

Örökös (gyermek) kettő is van,
fejük nem bírja még a koronát,
így parancsolni az országban
addig Richard fog, mint Lord Protektor.
Meghalt a király! Éljen a király!

Gyanakszik a gyermekek anyja,
nem bízik meg nyájas sógorában.
Talán mint kígyó, megmarja,
ha keblén sokáig melengeti.
Meghalt a király… Élhet a király…

Hintó zötyög erdei úton,
árgus szemek figyelik, merre megy…
„A hintó tovább ne guruljon,
mi visszük tovább a hercegeket.”
Meghal a király? Élhet a király?

Tower falai közé zárva
nem tudni, rabok-e vagy szabadok.
Csendes a két ártatlan árva,
s a nappalt felfalja lassan az éj.
Halt már meg király, és élt új király…

Odahaza a hír hallatán
rémálmot lát a két gyermek anyja:
mérget kever egy gaz sarlatán,
kardot éleznek, kötelet fonnak.
Meghalt a király? Él-e a király?

Titokkal terhes ez az éjjel,
a Tower hollói lármát csapnak…
Történelmet írhattak vérrel.
mert a két fiúnak nyoma veszett.
Meghalt a király! Meghalt a király?

Nem keresik őket hosszasan
és szólni is alig szólnak róla,
mert meglibben, mint poros paplan
a múlt, és egy történetet mesél.
Éljen a király! Éljen a király!

„A két hercegi gyermek fattyú,
nem jogos örököse Edwardnak.”
Richard állítására tanú
az eskető csak. A többi halott…
Ki hát a király? Ki hát a király?

Az ártatlan fejet sohase
érintett korona az övé már.
De nincs nyugvása: pletyka, mese
terjed a Towerben azon éjről…
Meghalt a király! Éljen a király!

Ármányt sejt az öreg szakácsné:
„Richard adott tán véres parancsot;
szag gyötört, de nem fűszereké,
s hollók haltak a maradék miatt.”
Meghalt a király? Él az a király?

Merényletet gyanít egy strázsa:
„Hörgést hallottam azon az éjjelen.”
Parancsot kaphatott két társa,
királyi kegy reményében öltek?
Meghalt a király… Éljen a király?

Richard a szóbeszédre nem ad,
nyugodtan hajtja álomra fejét,
hisz csak ő tudja az igazat…
Nyugalmát suttogás zavarja meg:
„Haljon a király? Éljen a király?”

Két árnyék vibrál a holdfénytől
megvilágított hálószobában,
két gyermek-árny pokoli mélyből,
becstelen tettel vádolják halkan?
„Haljál meg, király! Nem élhetsz, király!”

Retten a rémtől Richard rögvest,
zihálva menekül a lépcsőkön,
de nem rejti el csillagos est:
a suttogó árnyak a nyomában.
„Gyilkos a király! Gyilkos a király”

Nem futhat tovább már az űzött,
elérte az Árulók Kapuját.
Halálszag száll felé, és bűzhödt
átkot mondanak rá az árnyak:
„Követsz majd, király! Velünk halsz, király!”

Felébred másnap épségben, de
az árnyak átkát nem feledheti.
Arra gondol aznap, a teste
amikor lándzsára tűzetik fel…
Meghalt a király! Éljen a király!

Aznap a gyermektelen anya
évek múltán megleli a békét.
„Sógor, sorsod volt a halál karja,
mert ártatlanok vérét onthattad ki.”
Lesz hát más király, nem ilyen király…

Bódító bor a hatalomvágy,
elveszi az ember emberségét.
Ám lehet szava csábos és lágy,
bérét követeli keményen majd.
Így jár a király. Mindegyik király…

2024. 12. 28.