Viaszba zárt arcok

 


Viaszba zárt arcok

Mennyi sportoló, színész és énekes
áll Tusseaud asszony panoptikumában…
S filmhősök, uralkodók; mind, ki híres
csodálókra tekint viaszba zártan.

Ki válogatott? Ki döntötte el, hogy
mely embernek van hely, s melyiknek nem jut?
Attól féltek talán, a viasz elfogy,
s bezárták az írók előtt a kaput?

Nem lelem Wilde-ot, Keats-t, se Shakespeare-t sehol,
Kingnek, Riordannek, Clare-nek sincs nyoma,
Léthé talán már holnap belekarol
mindegyikükbe s viszi őket tova.

Kacagom borongós gondolataim:
nem kell viaszba dermeszteni senkit,
hogy átugorjon feledés falain,
nem attól lesz dicsőséges vagy elit.

Híres se kell legyen. Éljen emberként,
s örökös mosolyba ragad majd szája:
megőrzünk művészt, tudóst, ifjat és vént,
nem viaszba, emlékezetbe zárva.

2024. 08. 29-31.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy virág kérése

Tündérerdő

Nürnbergi útinapló 1.