Egérutakon

 

Egérutakon
– Egy történet az Egér Királyságból –

Cinta Szin-da Fahu, az egerek harmadrendű felderítője töprengve állt az alagutak elágazásánál. Két lehetőség állt előtte, és a világért se jutott dűlőre, melyiket válassza.

Mióta az eszét tudta, rótta ezeket a vájatokat. Az Avilág nagy része már elfelejtette, de az egerek járatrendszere behálózta egész Mistariát. Mindent láttak, mindent hallottak. Egy időben ezt a tudást megosztották egyesekkel, de a Tanács megerősödésével egyre kevesebben kértek ebből. Manapság jószerivel csak azért informálódtak, hogy képben maradjanak a történésekkel.

Cinta egy ilyen ismeretszerző körútról hazatérőben bizonytalanodott el az egyik elágazásnál. Jobbra tartva egy hosszú, kanyargós út vár rá hazáig. Bal felé jóval rövidebb, ám a fáma szerint kígyók tanyája. Nem a legbiztonságosabbnak mondott ösvény. Kellően kimerült azonban, hogy hosszas tépelődésbe merüljön.

A felderítő megrázta bajszát. Végérvényben arra jutott, hogy rövidebb vagy sem, ő nem akarta megkockáztatni a találkozást a kígyóval. Fáradtan nem tudna eliszkolni előle. Inkább ér haza később és fáradtan, de épségben, mint lesz hüllővacsora. E meggyőződéssel fordult jobbra.

***

– Én mondom, az ilyesmi nem éri meg a kockázatot – jelentette ki később fennhangon Cinta, miközben rozsmagsört kortyolgatott két felderítő barátjával. – Ha csak a legkisebb esély is van a veszélyre, nem szabad arra menni. A biztonság az első.

– Azért te is sokat töprengtél, mire erre jutottál – jegyezte meg Dorin Day la-Custa. – Tehát nem vetetted el azonnal az ötletet. Miért állítod be akkor magad utólag úgy, mint aki eredendően ismerte a jó megoldást?

– Nagyobb kérdés szerintem, hogy valóban ismerte-e a jó megoldást – csatlakozott a beszélgetésbe a már vénülő Odiss Fay-he Szitan.

– Hogy érted ezt? – kérdezett vissza Dorin Day.

– Igen, hogy érted? – kontrázott Cinta. – Talán úgy hiszed, rossz utat választottam?

Idősebb társuk megpödörte bajszát, kortyolt italából, s utána szólt újra:

– Azt állítod, Cinta, hogy amennyiben a legkisebb esély is van a veszélyre, azt a lehetőséget nem éri meg választani. No de melyik az a lehetőség, mely cseppnyi veszélyt se hordoz magában? Az általad biztonságosnak hitt alagútban is lakozhatott volna kígyó, menyét, vagy akár annyira kimerülsz, hogy összeroskadsz és kimúlsz.

– Viszont azt az utat ismerem – ellenkezett Cinta. – Tudom, hogy…

– Azt tudod, mi volt legutóbb, meg azelőtt. Hogy mi lesz a jövőben, azt sose. Elsőként tehát megállapíthatjuk, hogy még ha biztonságosnak is vélsz egy utat, s úgy gondolod, ismered, akkor se mentes a veszélytől.

Az öreg egér ismét meghúzta korsóját, majd így folytatta:

– Ha pedig minden lehetőség veszélyeket rejt, adódik egy következő kérdés: biztos lehetsz benne, hogy ott volt az a kígyó, amitől tartottál?

– Azt mondták…

– No de láttad a két szemeddel? Meggyőződtél róla?

– Nem.

– Akkor ez egyelőre csak egy lehetőség. Az a kígyó vagy ott van, vagy nem. Vagy jól tudta, aki ezt mondta neked, vagy nem. Fogalmad sincs, mi az igazság, mert a kígyó lehetősége nem jelent feltétlenül kígyót, ahogy az általános veszély eshetősége se jelent garantált pusztulást.

Odiss a maradék sörét is megitta, s ekképp fejezte be mondandóját:

– Nem szabad félni az ismeretlentől. Minden út magában hordozza a veszély lehetőségét, az is, amelyiket teljesen biztonságosnak hiszel. Ha azonban nem merészkedsz új ösvényekre, nem fedezel fel titokba burkolódzó területeket, könnyen lehet, hogy nagy dolgoktól fosztod meg magad. Felfedezőnek kell lenni, hogy ne ugyanazokat a magukba futó alagutakat járjuk örökké. Aki mindig csak egérutat keres és komfortos járatokban halad, sose talál igazi békére és biztonságra.

Letörölte szája szegletéből a sörhabot, majd magára hagyta gondolkodóba esett két barátját.