A magány kürtje
A magány kürtje – Egy történet Luperből – – Mennyire súlyos a vész? – kérdezte Teiten Lupic-Ranfer, Luper elöljárója. – Attól tartok, hacsak az Ősök nem tesznek csodát, elvesztünk – felelte komoran a város hadainak kapitánya. Az elöljáró higgadtsággal palástolta elkeseredett aggodalmát. Mikor elfogadta a frissen városi címet nyert Luper vezetői tisztségét, nem gondolta volna, hogy hónapokon belül háborút kell viselnie az Ordorák ellen – akik történetesen a legkevésbé sem értettek egyet a megváltozott helyzettel, s fennhatóságuk alá tartozó faluvá kívánták visszaminősíteni a fehér farkas városát. Hogy ezt elérjék, akadályozták a Luperbe menő kereskedelmet; liszt se jutott a városba, csak jóval drágábban, mint korábban. Éhezés, elégedetlenkedés kezdett eluralkodni az épülő falak mögött, s ezt kihasználva a jogosnak vélt érdekeit védő nemesi család hadat üzent, és zsoldosaival a város ellen indult. Lupic-Ranfer elöljáró a szokásjog-sértésre hivatkozva fordult a partiát korm...