Cserni András szerzői felülete

  Nürnbergi útinapló Hatodik rész: A sötét múlt árnyéka A Zeppelinfeld meglátogatását opcionális programként vettük lajstromba az út tervezésénél, tekintve, hogy (az állatkertet nem számítva) ez az egy látnivaló van járótávolságnál messzebb a szállásunktól. Az idő kevés, három teljes napba nem fér bele mindent, kettőt az utazás visz el. Így abban maradtunk Botival, akkor tekintjük meg, ha az állatkertben a vártnál hamarabb végzünk. Ez bekövetkezik: épp csak három óra, mikor kilépünk a kapun. Bőségesen belefér ez a kitérő. A fáradhatatlan MapGuy buzgón nézi a Goggle Térképet, odajutási opciókat. Egy HÉV-szerű vonat visz ahhoz a külvárosi részhez, ahol e látnivaló található. Szerencsére a megváltott napijegyünk erre is érvényes, nem kell újat venni. Felülünk az erdei villamosra, majd a városközpont előtt valamivel szállunk le, s keressük a vonatot. A vártnál kalandosabbra sikerül az átszállás. Odáig nincs gond, hogy észrevegyük a vonatállomást; pont szemben van a villamoséval...

  Kórság vakációra megy Kórság mélyen selyempárnás fotelébe süppedve kavargatta kolera-koktélját és közben látványosan unatkozott. Az elmúlt közel egy év igen egyhangúan telt számára. Néhány rutinszerű influenza-fertőzés télen, egy-két kellemes hasmenés az aluljárós gyros élvezőinek, s kőkemény migrén az időjárás változásának kijelölt hírnökeinek. Ezek rég nem szórakoztatták. Lehet hibáztatni? Aligha. Pármilliárd év alatt bárki ráunna a folyton ismétlődő munkára. - Hajh! – sóhajtott keservesen. Nyúzottan nézett végig szerény kuckója falain. Minden egyes pókhálót, valahány repedést a tapétán tökéletesen ismert. Ebből jött rá, hogy bizony vészesen hosszú ideje el se hagyta a lakását… Leszámítva azt az egy bizonyos esetet, mikor elugrott Kínába 3-4 éve, mivel késett a megrendelt integetős macskája…de azt igazán nem illik számítani! - Nekem vakációra kell mennem – tört rá a felismerés. – Arra van szükségem, némi levegőváltozásra. Már épp nekilátott volna pakolni, mikor kezébe ak...

  Rejtve marad Nem minden válasz fedi fel magát. Űzheted egy élethosszon át, a dolgok lényege és értelme, a titokzatos és komplex elme, egy mű jelentése meddig szállhat, utol nem érheted, gyorsabb lesz nálad. Elrejtőznek, épp mint Nürnbergben a fák közé a tapír s a halászmacska, s könyörgésre se bújnak majd elő. Megszikkad miattuk az agyvelő. 2025. 05. 09.

  Nürnbergi útinapló Ötödik rész: A rejtőzködő állatok ösvénye Már csak egy, nagyobbacska kanyar van hátra az állatkertből. Igaz, számos leágazást, egymásba futó ösvényt tartalmaz ez az útszakasz, de nagyban-egészben egy irányba lehet haladni, így vehetjük egy szakasznak. A hópárduc után újabb himalájai lakos köszönt minket, egy igen eleven vörös panda. Nevével ellentétben semmi köze a fekete-fehér medvéhez, ő a mosómedve rokona – s úgy is néz ki, csak bundája színe más. Állatkertben gyakran tartják, ám ritkán annyira mozgékonyak, mint ez itt. Szabályosan parádézik, fel s alá szaladgál az ágakon, alig lehet lencsevégre kapni. Ezután patások következnek, zebrák, Przsewalszkij-vadlovak (melyek az egyetlen igazi vadlovak, ellentétben a musztángokkal, amik elvadult házilovak), amerikai bölények, utánuk pedig a gyönyörű tollazatú pártás darvak. Ezek egyik faja hazánkban is fészkel, de nem ez a faj, ez ázsiai. Innen a tenger és jég világa következik. A Delfin-lagúnánál is látott...